VALLÁSOK ÉS EZOTÉRIA

Az egyiptomi mitológiában Ozirisz volt az alvilág istene, a holtak bírája. Nevének jelentése a „trón szeme”. Kultusza a napistenével vetekedett. Uralkodói jelképei a pásztorbot és a korbács. Fehér lepelbe, vagy múmiaként ábrázolták, fején két tollal díszített Atef koronát viselt.

Kezdetben Oziriszt Busziriszben tisztelték, kultusza azonban gyorsan terjedt az egész országban. Abüdosz pedig fő központja lett. A legenda szerint fejét ebben a városban temették el. Itt épült az Ozireion. A feltételezés szerint az Ozireion egy részét évezredekkel Széti uralkodása előtt építették. Építészeti jellegzetessége a Völgytemplommal mutat hasonlóságot. I Széti átalakította, javította, és adta a díszítést. Mások szerint ő is építette.

 Ozirisz képviselte a fényt, a tudást. Alkalmanként úgy utalnak rá a

 szövegek, mint  Nebtem, vagy „ univerzális mesterember”. Sokszor ábrázolják emberfölötti lényként is. Uralja az eget (Orion csillagkép), és király a földön. Magas termetű, és körszakállt visel. A halottak könyve azt írja, hogy Ozirisz lakóhelye a vízen nyugodott, és élő kígyókból készült a fala.

 Ozirisz volt, aki az embereket megtanította a földművelésre, az állattenyésztésre, a szőlőkultúra művelésére, a mezőgazdasági eszközök készítésére, a búza és az árpa művelésére, a művészetekre, törvénykönyvet adott kezükbe, megszabadította őket barbár, primitív szokásaiktól, és bevezette őket az istenek kultuszába.

„…hogy bejárja a Föld összes lakott területét, és megtanítsa az embereknek hogyan műveljék a szőlőt, hogyan arassák le a búzát és az árpát: mert azt feltételezte ha ráveszi az embereket, hagyjanak fel vadságukkal és szelíd életvitelt folytassanak, azzal halhatatlan dicsőséget szerez hatalmas jótéteményei miatt….”

Ezenkívül csatornákat, zsilipkapukat épített, hogy megakadályozza a Nílus kiöntését.

„Nem erőltette az embereket arra, hogy kövessék az utasításait, hanem szelíd meggyőzéssel és a józan eszükre való ráhatással  sikerült rávennie őket, hogy kövessék amit prédikál.”

Testvére Széth azonban gonosz isten volt. Féltékeny lett Oziriszre és bosszút esküdött ellene. Egy lakoma során, bűntársaival együtt megölte, holtestét egy ládába zárva a Nílusba dobatta. Ízisz, férje megkeresésére indult. Meg is találta Bübloszban. Erre Széth feldühödött, és tizennégy részre darabolta Ozirisz testét, majd szétszórta az országban. Ízisz felkutatta a tagokat. Aztán Thot isten segítségével összerakta. Ozirisz ezután sem vesztette el nemzőerejét, és ekkor Ízisz mint sólyom repült föléje,  ebből a nászból született Hórusz.

Ozirisz nem halt meg teljesen, de nem is támadt fel földi értelemben. Uralkodása az alvilágban folytatódott. Ő lett az a holtak bírája.

Az egyiptomiak az égbe helyezték a halottak lelkét. A Duat, az alvilág lett Ozirisz országa. A Duatot éjjel beragyogja a nap, és Ámon ré bárkáján utazhatnak a halottak. Ebből a szempontból Ozirisz nem más, mint a Nap éjjel, ami fényt ad az alvilágnak. Számos sírhelyen van egy jelenet, amelyben egy zöldre festett kos feje van egy botra szúrva.

„”Ez Ré, aki Oziriszként nyugszik, s ez Ozirisz, aki Réként kel.”

 A holtaknak Ozirisz elé kellett járulniuk ítélethozatalért. Valaha ő uralkodott felettük, és végül az ő ítélőszéke előtt kellett megállniuk. A halhatatlanság Ozirisszé válást jelentett.

A piramisszövegek így emlékeznek meg róla.

„ Elmentél, de vissza fogsz térni, alszol, de fel fogsz ébredni, meghaltál, de élni fogsz…Indulj el a vízen, utazz fel az ár ellenében …járd be az Abüdoszt szellem formájában, hiszen az istenek azt parancsolták, hogy ez a szellem hozzád tartozzon.”

A hagyományok szerint Oziriszről úgy tartják, hogy farkas alakot öltött, amikor visszatért az alvilágból, hogy segítsen fiának, Hórusznak a Széth elleni csatában.

Ozirisz haláláról szertartásokkal emlékeztek meg. Abüdoszban felvonulásokat tartottak, melyet az Upuaut isten szerepét játszó pap vezetett.  Ozirisz vízre bocsátott bárkáját Thot irányította. A bárka az isten sírjához ment, majd ott eljátszották ellenségeinek leverését. Végül a bárka visszatérését, benne az istenszoborral, ujjongva fogadták Abüdoszban.

A legfontosabb termékenység rítust, azonban maga a fáraó végezte. A szertartáson papiruszt dobott a Nílusba, ezzel jelezve, hogy annak áradása megkezdődött.