Mire jó a rozmaring?
Neve a latin Rosmarinus szóból származik, aminek jelentése: „tenger harmata” (ros => harmat, marinus => tenger), mivel sok helyen az életben maradásához elegendő a parti szél által szállított légnedvesség is.
Népies nevei: rosmarin, antosfű, szagos rozmaring, illatos rozmaring.
A rozmaring ősidők óta jól ismert fűszer és gyógynövény. Az irodalomban és a népművészetben az emlékezés és a hűség jelképe. Leveléből készült a XVII. és XVIII. században Európa-szerte ismert„magyar királyné vize" (Aqua Reginae Hungariae), amit köszvényes betegek kezelésére használtak, illetve hajhullás ellen is hatékony szerként tartották számon.
Az alföldi tanyavilágban még a legszegényebb családoknál is volt legalább egy cserép rozmaring, melyből a búboskemence tetejére szórtak pár levelet, hogy kellemes illatú legyen a lakás. A népi gyógyászatban görcsoldónak is használják, valamint egyes helyeken a borok ízesítésében is szerepet játszik.
Az ókorban azt tartották róla, hogy javitja a memóriát. A néphagyomány szerint, Szűz Mária kék köpenyét ráterítette egy fehéren virágzó rozmaringbokorra, mikor megpihent, és a virágok kék színűre változtak. A növény ezután ”Mária rózsájaként” lett ismeretes.
Mire jó a rozmaring?
A levéldrog antibakteriális, antioxidáns és gyulladáscsökkentő. A rozmaringleveleket teakeverékekben epe-és vizelethajtó, szélhajtó, idegerősítő és étvágygerjesztő hatása miatt használják. Frissen vagy szárítva a francia, olasz és spanyol konyha nélkülözhetetlen fűszere. Húsokat, mártásokat, leveseket ízesítenek vele.
Illóolaja végtagok vérkeringését javítja, reumaellenes és csillapítja az idegfájdalmat.Gyógyászati felhasználása mellett az illóolajat a kozmetika- és illatszeripar külsőleg alkalmazza (kölnivizek, fürdőesszenciák, szappanok, krémek, kenőcsök, tapaszok, dezodorok, hajszeszek, samponok).