VALLÁSOK ÉS EZOTÉRIA

"Minden, amit megtanultam és megismertem, lépésről lépésre közelebb vitt Istenhez. Ma már megingathatatlan meggyőződésem, hogy létezik Gondviselő. Csak abban hiszek, amit biztosan tudok. Ez kiküszöböli a hit szükségességét." Carl Gustav Jung

                     feher_fagyongy.jpg                              
        A kvantumfizikusok szerint lehetséges a rák gyógyítása?

Fritz-Albert Popp fizikus rájött, hogy a szervezetben valahogy gyenge, 380 nanométeres hullámhosszú fény jön létre. A rákkutatók megdöbbentek. Azt kérdezték tőle, nem gondolja, hogy ha a testen belül lenne fény, azt már valaki észrevette volna? A rákkutatók bizonyítékot követeltek tőle.
Ekkor nekilátott egy szerkezet megépítésének, amely egy röntgengépre emlékeztetett. EMI9558QA típusú fotoelektron-sokszorozóval szerelték fel, amelynek révén akár fotononként is mérhették a fény mennyiségét. 
Először uborkamagoncokkal kísérleteztek. A fotoelektron-sokszorozó azt észlelte, hogy a csíranövények meglepően nagy intenzitású fotonokat bocsátanak ki. Azt gondolták a klorofill okozza ezért úgy döntöttek, hogy a következő kísérletben burgonyát csíráztatnak teljes sötétségben, hogy azokon ne indulhasson meg a fotoszintézis. Ennek ellenére a burgonyáknál még magasabb fényintenzitást észleltek. 
Popp figyelme ekkor a természetben jelen lévő fény felé fordult. A fény jelen van a növényekben is ahol energiát szolgáltat a fotoszintézishez. A kutató úgy vélte, hogy amikor elfogyasztjuk a növényeket, velük a fotonok is a szervezetünkbe jutnak, és ott elraktározódnak. Ha például brokkolit eszünk, az emésztés után anyaga széndioxiddá és vízzé bomlik le, valamint a napfényből származó fotonokká. A széndioxid és a víz távozik testünkből, de a fényt ezt az elektromágneses hullámot elraktározzuk. Ahogy a test felhasználja őket, veszítenek energiájukból, így az elektromágneses spektrum nagyobb hullámhosszú tartományaiban is megjelennek. Ez az energia lesz szervezetünk valamennyi molekulájának a hajtóereje. 
Popp és diákja bizonyos kísérletek után rájött, hogy a DNS az egyik legfontosabb fényraktár, és biofotonforrás. Popp úgy vélte, hogy a biofotonkibocsátással nem csak a morfogenezis kérdésére talált választ, hanem a sejtek összehangolására, és kommunikációjára is, amely csak egy holisztikus rendszerben mehet végbe. Kimutatta, hogy a gyenge fénykibocsátások elegendőek a szervezet összehangolására. Rájött, hogy az összes élőlény, növények, állatok de még az ember is folyamatos, változó intenzitású fotonáramlást bocsát ki, és minél összetettebb egy élőlény annál kevesebb fotont sugároz ki. Egy további különös jelenséget is felfedezett: ha élő sejteket világítottak meg, azok magukba szívták e fényt, majd bizonyos késéssel erős fénylésbe kezdtek. A folyamatot késleltetett lumineszcenciának nevezik. Poppnak az jutott eszébe, hogy ez akár valamiféle javítómechanizmus is lehet. Egy élő szervezetnek pontosan kell fenntartania fényháztartása finom egyensúlyát. A túl sok fénnyel bombázott sejteknek valahogy meg kell szabadulniuk a feleslegtől. Eddig Popp csak egészséges embereket vizsgált. Miféle fény jelenhet meg a betegekben? A berendezéssel néhány rákos beteget is megvizsgált, és minden esetben azt tapasztalta, hogy a kommunikáció összezavarodott, kialvóban volt a fényük. Popp rájött, hogy a szervezetben jelen lévő fény rejtheti az egészség és a betegség kulcsát is. Ezután az élelmiszereket kezdte tesztelni. Rájött, hogy mindig a legegészségesebb ételek fénye volt a legkisebb intenzitású, és a legkoherensebb. A rendszer bármiféle zavara növelte a fotonok számát. Ezután állatokkal folytatták a kísérleteket. A vízibolháknál azt tapasztalták, hogy elnyelik egymás fényét. A hullámrezonancia nem csupán a testen belül, hanem az élőlények közötti kommunikációt is szolgálja. 
Két egészséges lény között „fotonszívás” megy végbe, vagyis egyfajta fotoncsere. A tudós úgy gondolta, ha egyes rákkeltő vegyületek megváltoztatják a szervezet biofotonkibocsátását akkor elképzelhető, hogy más vegyületekkel helyreállítató a kommunikáció. Úgy gondolta, bizonyos növényi kivonatok talán képesek megváltoztatni a rákos sejtek fotonkibocsátásának jellegét, hogy azok ismét normálisan tudjanak működni. A kísérleteket olyan nem mérgező vegyülettel kezdte, amelyeket a rák kezelésére alkalmasnak tartottak. Az anyagok azonban egy kivételével, minden esetben csak fokozták a rákos sejtek fotonkibocsátását, így azok még ártalmasabbá váltak. Az egyetlen hasznosnak bizonyuló növény a fehér fagyöngy volt, amely a vizsgálatok szerint képes lehet a normális szintre visszaállítani a rákos sejtek fotonkibocsátását. A tudós rákos szövetmintákon tesztelt egy fagyöngy kivonatot, és úgy látta, hogy a fagyöngy kivonat az egészséges testéhez hasonló koherenciát állít vissza a rákos szövetekben is. A tudós szerint a homeopátia is a fotonszíváson alapulhat, a gyógymódra egyfajta "rezonancia-elnyelőként"gondol.
Fénykép: A kvantumfizikusok szerint lehetséges a rák gyógyítása? Fritz-Albert Popp fizikus rájött, hogy a szervezetben valahogy gyenge, 380 nanométeres hullámhosszú fény jön létre. A rákkutatók megdöbbentek. Azt kérdezték tőle, nem gondolja, hogy ha a testen belül lenne fény, azt már valaki észrevette volna? A rákkutatók bizonyítékot követeltek tőle. Ekkor nekilátott egy szerkezet megépítésének, amely egy röntgengépre emlékeztetett. EMI9558QA típusú fotoelektron-sokszorozóval szerelték fel, amelynek révén akár fotononként is mérhették a fény mennyiségét. Először uborkamagoncokkal kísérleteztek. A fotoelektron-sokszorozó azt észlelte, hogy a csíranövények meglepően nagy intenzitású fotonokat bocsátanak ki. Azt gondolták a klorofill okozza ezért úgy döntöttek, hogy a következő kísérletben burgonyát csíráztatnak teljes sötétségben, hogy azokon ne indulhasson meg a fotoszintézis. Ennek ellenére a burgonyáknál még magasabb fényintenzitást észleltek. Popp figyelme ekkor a természetben jelen lévő fény felé fordult. A fény jelen van a növényekben is ahol energiát szolgáltat a fotoszintézishez. A kutató úgy vélte, hogy amikor elfogyasztjuk a növényeket, velük a fotonok is a szervezetünkbe jutnak, és ott elraktározódnak. Ha például brokkolit eszünk, az emésztés után anyaga széndioxiddá és vízzé bomlik le, valamint a napfényből származó fotonokká. A széndioxid és a víz távozik testünkből, de a fényt ezt az elektromágneses hullámot elraktározzuk. Ahogy a test felhasználja őket, veszítenek energiájukból, így az elektromágneses spektrum nagyobb hullámhosszú tartományaiban is megjelennek. Ez az energia lesz szervezetünk valamennyi molekulájának a hajtóereje. Popp és diákja bizonyos kísérletek után rájött, hogy a DNS az egyik legfontosabb fényraktár, és biofotonforrás. Popp úgy vélte, hogy a biofotonkibocsátással nem csak a morfogenezis kérdésére talált választ, hanem a sejtek összehangolására, és kommunikációjára is, amely csak egy holisztikus rendszerben mehet végbe. Kimutatta, hogy a gyenge fénykibocsátások elegendőek a szervezet összehangolására. Rájött, hogy az összes élőlény, növények, állatok de még az ember is folyamatos, változó intenzitású fotonáramlást bocsát ki, és minél összetettebb egy élőlény annál kevesebb fotont sugároz ki. Egy további különös jelenséget is felfedezett: ha élő sejteket világítottak meg, azok magukba szívták e fényt, majd bizonyos késéssel erős fénylésbe kezdtek. A folyamatot késleltetett lumineszcenciának nevezik. Poppnak az jutott eszébe, hogy ez akár valamiféle javítómechanizmus is lehet. Egy élő szervezetnek pontosan kell fenntartania fényháztartása finom egyensúlyát. A túl sok fénnyel bombázott sejteknek valahogy meg kell szabadulniuk a feleslegtől. Eddig Popp csak egészséges embereket vizsgált. Miféle fény jelenhet meg a betegekben? A berendezéssel néhány rákos beteget is megvizsgált, és minden esetben azt tapasztalta, hogy a kommunikáció összezavarodott, kialvóban volt a fényük. Popp rájött, hogy a szervezetben jelen lévő fény rejtheti az egészség és a betegség kulcsát is. Ezután az élelmiszereket kezdte tesztelni. Rájött, hogy mindig a legegészségesebb ételek fénye volt a legkisebb intenzitású, és a legkoherensebb. A rendszer bármiféle zavara növelte a fotonok számát. Ezután állatokkal folytatták a kísérleteket. A vízibolháknál azt tapasztalták, hogy elnyelik egymás fényét. A hullámrezonancia nem csupán a testen belül, hanem az élőlények közötti kommunikációt is szolgálja. Két egészséges lény között „fotonszívás” megy végbe, vagyis egyfajta fotoncsere. A tudós úgy gondolta, ha egyes rákkeltő vegyületek megváltoztatják a szervezet biofotonkibocsátását akkor elképzelhető, hogy más vegyületekkel helyreállítató a kommunikáció. Úgy gondolta, bizonyos növényi kivonatok talán képesek megváltoztatni a rákos sejtek fotonkibocsátásának jellegét, hogy azok ismét normálisan tudjanak működni. A kísérleteket olyan nem mérgező vegyülettel kezdte, amelyeket a rák kezelésére alkalmasnak tartottak. Az anyagok azonban egy kivételével, minden esetben csak fokozták a rákos sejtek fotonkibocsátását, így azok még ártalmasabbá váltak. Az egyetlen hasznosnak bizonyuló növény a fehér fagyöngy volt, amely a vizsgálatok szerint képes lehet a normális szintre visszaállítani a rákos sejtek fotonkibocsátását. A tudós rákos szövetmintákon tesztelt egy fagyöngy kivonatot, és úgy látta, hogy a fagyöngy kivonat az egészséges testéhez hasonló koherenciát állít vissza a rákos szövetekben is. A tudós szerint a homeopátia is a fotonszíváson alapulhat, a gyógymódra egyfajta "rezonancia-elnyelőként"gondol.
1
 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 99
Tegnapi: 117
Heti: 290
Havi: 99
Össz.: 970 847

Látogatottság növelés
Oldal: Kvantumgyógyítás 3
VALLÁSOK ÉS EZOTÉRIA - © 2008 - 2024 - spiritizmus.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »