Jehova
Az átlag ember az Ótestamentumot olvasva könnyen arra a hibás következtetésre jut, hogy Kánaán Földje Isten jogos ajándéka az ő választott népének. Ám az Ígéret Földjének végső elfoglalása nem több, mint egyszerű lopás. Ha az Ótestamentum idevágó részleteit szó szerint vesszük, akkor a zsidók és istenük legalábbis gonosz és bűnös. Semmiféle természetfeletti igazolás és érvelés nem szolgálhat mentségül arra, hogy miért kellett oly sok őslakost lemészárolni, márpedig az Ótestamentum szerint ez történt.
Napjainkban a keresztények többségének csak valami egészen homályos elképzelése van Istenük történetéről, aki a héberek első istenségévé nőtte ki magát. Csodálatos földet ígért nekik, ám Kánaán nem lakatlan vadon volt ekkoriban, ahová a nemes lelkű vándorlók egyszerűen kiparcellázhatták maguknak az új hazát, és Jahve ( a vihar és háború ura) távolról sem volt nagylelkű adományozó.
Az utóbbi években végzett régészeti tanulmányok kimutatták, hogy a kánaániták, akiknek a földjét az izraeliták elfoglalták, fejlett civilizációval rendelkeztek.
Amennyiben igaznak fogadjuk el a bibliai történeteket, úgy a héberek eredeti istene, legitimizálta a megszállást, a tolvajlást, a tömegmészárlást.
Az Ótestamentum ezt az Istent hiú, bosszúálló mániákusnak mutatja be, akiből teljes mértékben hiányzik a szánalom és a részvét.Azon túl, hogy elrendelte több százezer városlakó legyilkolását, elrendelte, hogy fosszák ki a bennszülött lakosságot, és tudjuk róla, hogy indok nélkül rátámadt saját barátaira is. Az Exodusból azt is tudjuk, hogy Isten volt az aki megölte Mózes fiát, amikor épp olyan kedve támadt.
A kivonulás történetének gondos és objektív elolvassa után megrémülhetünk. A keresztény neveltetés alatt bennünk kialakult nézetek, azonnal a fejük tetejére állnak. Az Ígéret Földjét megtaláló és szabadságukat kivívó nemes lelkű és nagyszerű nép helyett, primitív démonológia, árulás, tömeggyilkosság, nemi erőszak, vandalizmus, rablás felzaklató katalógusát olvassuk. Egy kialakuló nép számára ez a lehető legdicstelenebb eredettörténet volt.
Mózes története is gyilkossággal kezdődik. Megöl egy egyiptomit aki egy habirut ütlegel. Ezután elmenekül a Sínai sivatagba, ahol a midiánok befogadják.
Az istenek ritkán, vagy inkább sohasem kezdenek el spontán létezni, természetes módon alakulnak ki, és számos átalakuláson mennek keresztül, amikor magukba olvasztják más istenségek tulajdonságait. A zsidók istenével történt első találkozás fenyegetőnek tűnik.
Az izraeliták frigyládába lakó istenének fogalma semmiben sem különbözik a palackban lakó dzsinntől, aki barátai kívánságát teljesíti.
Amikor Mózes az isten nevéről tudakozódott, az visszautasította Mózes kérését, és nem árulta el a nevét. Fontosságát pedig azzal próbálta megalapozni, hogy azt mondta Mózesnek, vegye le a saruját és lépjen hátrébb, mivel szent földön áll. A Kivonulás könyve szerint Isten válasza arra, hogy mi a neve, ez volt: „ vagyok aki vagyok”, amit pontosabb lenne úgy fordítani „ Törődj a magad dolgával”. A Jahve vagy Jehova nevek az isten héberül JHVH-ként való jellemzésének a modern kiejtési változata. Ez nem az isten neve, valószínűbb, hogy inkább egy cím, ami a válaszból „ vagyok” eredeztethető.
A Biblia szerint Mózes visszatért Egyiptomba, hogy a népét kiszabadítsa és új vihar istenének a hatalmát használta fel arra, hogy nyomor és halált hozzon a szerencsétlen egyiptomiakra.
Azt mondja a Biblia, hogy 600 ezer izraelita indult el a negyven évig tartó utazásra a sivatagon keresztül, az azonban egyértelmű minden intelligens ember számára, hogy egy ilyen kivonulással kapcsolatban ennek a számnak csak a töredéke lehet igaz. Ennek az eseménynek semmi nyoma nincs az egyiptomi történelemben, ha azonban valóban ilyen hatalmas mértékű lett volna, mint ahogyan a Biblia állítja, akkor minden bizonnyal lenne.
Mózes ezután elvezette népét a Sínaira, ő pedig visszatért a hegyekbe, hogy újra találkozzon az istennel. A fekete felhőben lakó viharisten, azt mondta Mózesnak, hogy ha bármelyik izraelita, vagy azok állatai a hegyre merészkednek, vagy csak megérintik, meg fogja ölni őket villámcsapással vagy kövezéssel. Az új isten ekkor elmondta követőinek, hogy imádniuk kell őt, mert ha nem, bosszút fog állni, de nem csak a kérdéses személyen, hanem annak gyermekein, unokáin és rajtuk is túl. Azt is megkövetelte, hogy arany, ezüst, bronz, sittimfa ajándékokat adjanak neki, és építsenek egy arannyal bevont frigyládát, hogy abban élhessen.
Ez az isten nem tehetett túl nagy benyomást a legtöbb izraelitára, mivel amint Mózes felmászott a hegyre, hogy beszéljen Jahvéval, készítettek egy aranyborjút. Ez nagyon felzaklatta az új istent, mert azt mondta Mózesnek, parancsolja meg a papoknak, hogy öljenek meg minél többet ezek közül a „bűnösök” közül, és ahogy megtudjuk, háromezer izraelitát mészároltat le.
Az Ótestamentum sok hasonló erőszakos dologról szóló részt tartalmaz. Ezenkívül Jahve arra is emlékezteti népét, hogy ő mindenható és, hogy kész keményen megbüntetni azt, aki nem imádja őt, és nem az ő szava szerint él.
„ De ha elfelejted az Urat a te istenedet, és idegen isteneket követsz, és szolgálsz és imádsz, vigyázz, most előre megmondom, hogy el fogsz pusztulni.
Mint a népek, akiket az Úr kiirtott a te bejöveteledkor, te is úgy fogsz elpusztulni, ha ellenszegülsz a te Urad Istened szavának”
Christopher Knight
Robert Lomas