Mire jó a zsálya?
A gutaütés megfigyelhető előjelei: nagyfokú nyugtalanság, szédülés, szorongás, arcferdülés és hallucináció. Azonnal orvoshoz kell fordulni! Reggel és este igyunk meg két csésze forrázott zsályateát.
Ennek a gyógyfűnek a botanikai neve a latin salvere (megőrizni) szóból ered, ami arra utal, hogy a zsályáról azt tartották, hogy minden betegséget gyógyít. Az ókori görögök és rómaiak - a rozmaringhoz hasonlóan - tartósításra használták, de hamarosan a gyógyászatban is rangos helyet szerzett magának. A görög Dioszkoridész vizelethajtónak és menstruációt serkentőnek tekintette, de a gyógynövény leveleit sebek kezelésére is ajánlotta. A római Plius kígyóharapás, bélféreg, epilepszia, mellkasi bántalmak ellen és a menstruáció serkentésére egyaránt javasolta. A X. század körül az arab orvosok úgy vélték, hogy a zsálya segítségével az emberi élet a halhatatlanságig meghoszszabbítható. A keresztes hadjáratok után földöntúlinak hitt hatalma Európában is megjelent: "Miért halna meg az ember, ki a kertjében zsályát termel?", "Aki örökkön kíván élni, májusi zsályát kell annak enni".
A középkori franciák a "minden jó" névvel illették, és Nagy Károly elrendelte, hogy a királyi gyógynövénykertben zsályát is termesszenek.
Az indiai ajurvédikus orvosok menstruációs panaszokra, a szoptató anyák emlőgyulladására, valamint kedélybetegség, álmatlanság, aranyér és szembetegség gyógyítására rendelték el.
Az elmúlt századokban az európai orvosok gyakran alkalmazták a gyógynövények borban való főzeteként, például szájápolásra és torokfájásra. Az orvosi zsálya levele az illóolajon kívül gyantát, viaszt, különböző savakat és ösztrogén hatású anyagokat tartalmaz.
A már évezredek óta ismert zsályát Dél- és Közép-Európában a középkor elejétől termesztették a kertekben mint fűszer- és gyógynövényt. A skarlát zsályához hasonlóan jelentős fertőtlenítő hatása van, emellett nagy töménységben olyan erős fiziológiai hatású, hogy szívbénulást is okozhat.
A növény jellegzetes illatát a tujon-izomérek és a kámfor adja, mellettük még megtalálhatók a mono- és szeszkviterpének, di- és triterpének, flavonoidok is. A gyógyászatban az ókortól kezdve izzadásgátlóként terjedt el, bizonyos betegségekhez kapcsolódó fokozott verejtékezést igen jól csökkenti. Teája többhetes kúra után szabályozza a vegetatív idegműködést és normalizálja a verejtékmirigyek elválasztását.
Külsőleg alkalmazva gyulladáscsökkentő hatású, ezt az illóolajában megtalálható pinénnek és a tujonnak köszönheti. Aranyérbántalmak, kelések és lábszárfekélyek kiváló gyógyítója. Miután az antibiotikus hatáson túl nagyon jó összehúzó is, a nyálkahártya-gyulladások ellen is bevált. Főleg a száj- és torokterápiában terjedt el. Hosszabb ideig, kúraszerűen alkalmazva makacs bronchitiszeket is meggyógyíthatunk vele.
Önállóan vagy más fűszerekkel keverve kiváló húsfűszer, de süteményekben is felhasználható. Hazánkban fűszerként még alig ismerik, pedig érdekes íze miatt helye lenne a konyhában is. Különösen a kissé zsíros húsételek, vadak, töltelékek, de sajtok és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas.