VALLÁSOK ÉS EZOTÉRIA

                          KOLLEKTÍV TUDAT

Egy kutatócsoport arra a felfedezésre jutott, hogy az álmok tulajdonosa nem minden esetben az álmodó. Egy kísérletben az álmodó, egy hangszigetelt és elektromágnesesen is árnyékolt szobában aludt, elektródákkal a koponyáján. Az álomképek Sol Fieldsteinéi, a City College doktoranduszáéi voltak, aki az alvótól több száz méterre, egy másik helyiségben Carlos Orozco Romero Zapatisták című festményét tanulmányozta. A képen az Emiliano Zapatát követő mexikói forradalmárok láthatók, akik asszonyaik kíséretében vonulnak a közelgő vihart sejtető, sötét felhők alatt. Solt arra kérték fel, hogy akarata segítségével adja át e képet az álmodónak. Néhány perc múlva azután felébresztették az álmodót,, Dr William Erwin pszichoanalítikust, aki arról számolt be, hogy meglehetősen őrült álma leginkább egy nagyszabású filmhez hasonlított. Egyre csak azt a képet látta, mintha a baljóslatú, sötét égbolt alatt valami ókori mexikói civilizáció kelt volna életre.

Az álmodó csupán hordozója egy kölcsönzött, kollektív gondolatnak, amely az álmok közt fellépő mikroszkopikus rezgésekben van jelen. A PEAR-kutatások nyomán felmerülő kérdések egyike épp azt firtatja, kié is a felmerülő gondolat.

A kérdés: Pontosan merre is vannak az emberi tudat? A nyugati kultúrában elterjedt feltevés szerint az agy a gondolatok székhelye. De ha ez így van, akkor hogyan befolyásolhatnak a gondolatok vagy szándékok más személyeket? Lehetséges volna, hogy a gondolat valahol máshol „odakint” van? Vagy talán létezik egyfajta kiterjesztett elme, a kollektív tudat?

William Braud úgy gondolta, hogyha az ember a figyelem által hathat saját testére, akkor másokra is befolyással bírhat. Braud elhatározta, kísérletekkel deríti fel, mekkora hatása lehet az egyének figyelme, más élő dolgokra. A tudós szerette volna az emberi sejteken vizsgálni a hatást. Ideális esetben az immunrendszer sejtjeit akarta tanulmányozni, mivel ha valamilyen külső befolyás hatni tudna az immunrendszerre, az a gyógyítás szempontjából beláthatatlan jelentőségű felfedezés lenne. Végül a kísérletekre a vörösvértesteket választotta. Ha a vörösvértesteket a vérplazmáéval azonos sókoncentrációjú oldatba teszik, sejthártyájuk ép marad .Ha azonban az oldatban túl sok, vagy túl kevés a só, a sejthártyák meggyengülnek, s végül megrepednek, így a vörösvértestekben lévő hemoglobin az oldatba áramlik. Braud úgy döntött, hogy önkénteseket toboroz, egy távoli helyiségbe ülteti őket, és így vizsgálja, hogy képesek-e pusztán akaratukkal „megvédeni” a sejteket a megrepedéstől, miután végzetes mennyiségű sót adagolnak a vörösvértesteket tartalmazó kémcsőbe.

Valamennyi kísérlet sikeresen zárult.

Braud úgy döntött, tovább folytatja a kísérletet. Kiderült, hogy az emberi akarat képes befolyásolni a baktériumokat és élesztőgombákat, növényeket, állatokat, emberi sejttenyészeteket és az enzimek aktivitását is. A kutatások azt is kimutatták, hogy egy csoport személy hatni tud más személyek szemmozgására, nagyobb vázizmainak mozgására, légzésére, agyhullámaira.

A legkülönösebb az volt, hogy az emberek másokra gyakorolt hatása csak egészen kevéssel volt gyengébb az önmagunknál gyakoroltnál.

Minden tudatkutatással foglalkozó szakember ugyanazon kezdett gondolkodni. Miért képesek egyesek jobban befolyásolni másokat? Az egész olyan mint valami titokzatos útvesztő, amelyben egyesek könnyebben tájékozódnak, mások pedig nehezebben. Találtak egy fontos tényezőt. Azok az emberek voltak sikeresebbek a kísérletekben, akik nem tartották magukat a világtól elkülönültnek, hanem a világon mindent a kapcsolatok egymással összeköttetésben álló, rendszereként láttak.

Úgy tűnt, hogy amikor a bal agyfélteke elcsöndesedik, és a jobb félteke jut vezető szerephez, akkor a hétköznapi emberek is képesek hozzáférni ehhez az információhoz. A legmagasabb szintű állapotban, a meditáló egyfajta mindentudást tapasztal. Az alany eggyé válik azzal a dologgal amire összpontosít. Emellett pszichokinetikus hatások elérésére válik képessé, mint a levitáció vagy tárgyak mozgatása.

Rájött, hogy az összeszedettebb agyhullám-mintázatú résztvevőknek sikerült befolyásolnia a másikat könnyebben. Ilyen körülmények közt egyfajta „koherens tartomány” jön létre. Az elkülönültség határát átlépik. A pár egyes tagjaink agya, egyre kevésbé lesz ráhangolva saját egyedi információira, és egyre fogékonyabb lesz a másik tag információi iránt. Lényegében tehát, úgy fogják fel a nullponti mezőből egy másik személy információit, mintha azok sajátjai lennének.

Braud „párjaiban” a rendezettebb személy befolyásolni tudta a rendezetlenebb másik valamilyen kvantumállapotát, és azt a nagyobb rendezettség irányába mozdította el.

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat