HAMVAS BÉLA : a beavatás hét fokozata

                              (Scientia sacra)

A földi lét varázslat és a földi élet csupa összetévesztés. A földi ember azonosítja magát, éspedig kényszerből és szükségből a nehéz anyagi testtel, a természettel, az idegtesttel, a tudattalan emlékezettel. A beavatottnak ezeket az összetévesztéseket mind fel kell ismernie. A felismerés nem nyugodt, személytelen, vagy szemlélődő tevékenység, hanem az összes erők legmagasabb fokú erőfeszítése. Minden réteg küszöbén őrség áll. Ez az őrség a daimon. A daimon a sors őre. A daimonokat az őskori hagyomány a bolygókról nevezte el. Az ember hét körön süllyedt az anyagi létbe, és hét körön át kell visszatérnie. Ez a hét kör a világegyetemben a bolygók hét körének felel meg. Ezen alapszik az asztrológia. A Hold a fizikai test, a Merkúr az értelem, a Vénusz a lélektest, a Nap az érzékelés, a Mars az életerő, a Jupiter a cselekvés, a Szaturnusz a gondolkozás.

Az első három réteg a nehéz test, az idegtest, és a tudattalan felszámolása. Ez a három réteg a földi léthez tartozik. A felszámolás itt sem jár nehézség nélkül.

Az összefüggés alapja a hetes szám. Az út, amit az ember megtett, amíg nehéz anyaggá vált. Az asztrológia megmutatja, hogy az emberi lélek milyen úton szállt alá. Ha a mester ezt az utat látja, meg tudja mondani, milyen utat kell megtennie visszafelé. Meg tudja mondani, hogy milyen daimonnal fog találkozni, hol milyen harcot kell vívnia. Az asztrológia csak a legnagyobb és legmélyebb összefüggésekben érthető. A beavatottnak meg kell ismerkednie daimonjával, hogy le tudja küzdeni. A daimon mint Indiában mondják a lélek karmikus angyala, és a lelket nem ereszti vissza. Az embert arra kényszeríti, hogy az életet az ő parancsa szerint élje. S ha valaki meg akar szökni előle, bosszút áll. Ez a küzdelem teljesen belső, láthatatlan. Ha a tanítvány a daimont megnevezi, az a szolgája lesz. A hét bolygó körét a hermetikus hagyomány a Teremtő hét lélegzetének nevezi.  Ez a hét lélegzet a beavatás hét lépcsője, a hangsor hét hangja, a szivárvány hét színe, a Mithras-misztérium hét fokozata.

 

Az első fokozat a tanítványt elragadja, fölemeli. Ez a tudat kitágulása. Az anyagi énből való kilépés. Az anyagi világ merő varázslat, az érzéki látásnak a valósághoz nem sok köze van.

A második fokozat a levegőből a bolygók körébe való átlépés. Az egység, a tiszta szellemi távlat előérzete, ami az ésszerű gondolkozásban nyilatkozik meg.

A harmadik fokozat, amikor a tanítvány a bolygók köréből kilép, és a Sarkcsillaghoz érkezik. Az ész, és az érzékek számára értelmetlen képek, az emberi sors tulajdonképpeni urai. Mert az ember fölött igazi hatalma nem az érzéki képnek, nem az ésszerűségnek, hanem a belső képvilágnak van. Itt azonosulnak, és válnak el nem az ésszel megfogható tények, hanem az észfölötti alakok, amellyel az emberi én magát folyton azonosítja. Itt élnek a kollektív emlékezet képei. Itt alakulnak ki az érzelmek, ösztönzések, melyek az embert sorsába vezetik. A jóslás, a távolbalátás, az előérzet is ebből a körből valók.

A negyedik lépcső vezetését a Nap veszi át. A Nap az égi világosság. Ez a mítosz köre. A mítosz világának érvényessége nemcsak az egész emberiségre, hanem minden időre és a lét minden fokára kiterjed. A mítosz túllép az emberiségen. A mitikus látás ismeri a démonokat, isteneket, angyalokat, túlvilágot, halottakat. A mítosz végtelenül világosabb, intelligensebb, éberebb, mint az ész, vagy a belső érzék.

Az ötödik fokozaton a beavatott találkozik a Sors-szüzekkel. Ez az ideák világa. Az ideának a mítosszal ugyanolyan viszonya van, mint az értelemnek az érzéki tapasztalattal. Az ember úgy gondolja, hogy az egyetlen valóság az érzéki tapasztalat. A mítoszt és az ideát absztraktnak találja. Az értelem mint az érzéki világ alapelveinek, törvényeinek felismerése. Az idea nem egyéb, mint a mítosz kozmikus képvilágában az alapelvek és a törvények felismerése. A mítosz még képszerű, az ideában már nincs kép, csak ragyogó alak.

A hatodik fokozaton az emberi lélek találkozik a Sarkcsillag őrével. Ezt nevezik okkult körnek, vagy a tiszta szellem csarnokának. Már érti a mítosz az idea világát. Itt minden értelem csődöt mond. Itt az értelem számára felfoghatatlan, anyagtalan lebegés közepén a lélek tanácstalanul áll. Nem lát irányt, célt, ésszerűséget, formát, csak fényességben tündöklő könnyű imbolygást.

A hetedik az eksztázis foka. A tudat teljes átemelése az isteni világa. Mithra isten megjelenik és a visszatérő lelkeket fogadja. Ez a megváltás. Ez az abszolút. Nincs változás, nincs mozgás, nincs én, csak a lét. A lélek most megnyugszik. Tudja, hogy megérkezett.

SCIENTIA SACRA

 

 

Oldal: HAMVAS BÉLA (Scientia sacra):a beavatás hét fokozata
VALLÁSOK ÉS EZOTÉRIA - © 2008 - 2024 - spiritizmus.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat