VALLÁSOK ÉS EZOTÉRIA

A manicheizmus, alapítójáról Maniról kapta a nevét. Mani 216 körül született Babilon mellett, egy Maridu nevű faluban. Itt egy elkeszaiták nevű keresztény-zsidó szektában nevelkedett. Szigorú szertartások szerint éltek, mely ellen Mani fellázadt. Mani egy özvegyasszony fia volt, aki halála után rá hagyta a szent tudás négy könyvét. A legendák szerint ebben a könyvben, az Egyiptomban összegyűjtött tudást írták le. Később azt mondta, hogy kinyilatkoztatásait Áhura-Mazdától kapta. Amikor huszonnégy éves lett, az emberek elé állt, hogy hirdesse tanait. Szinte azonnal összeütközésbe került a zoroasztrizmus híveivel, és ezért száműzetésbe kényszerült. Indiába ment, ahol nagy sikerrel népszerűsítette tanításait. Később visszatért hazájába. I Sápur ekkor kiadott egy menlevelet, mely felhatalmazta őt, hogy a perzsa birodalom egész területén szabadon hirdethesse tanait. 272 –ben újra üldözni kezdték, majd Hormuzd uralkodása alatt eretnekség vádjával letartoztatták, ezután pedig kivégezték.

 A manicheusok megrögzötten dualisták voltak. Úgy gondolták, hogy az idők kezdetétől, két Isten létezik, és örökké szemben állnak egymással. Az egyik a sötétség, a másik a fény istene. A fény birodalma volt a legfelsőbb. Alatta, a sötétség birodalmában a határtalan mélység terül el, melynek mélyén ott lapul a Sátán. Itt állandó a káosz,az örvénylés, akár egy zivatar közepén. Majd egyszer csak a Sátán felemelkedett az őskáoszból, meglátta a felső világ fényét, és gyűlölet ébredt benne. Visszatért a mélysége, és felkészítette seregeit.

„Aztán újfent felfelé tört, behatolt a fény birodalmába, azzal a szándékkal, hogy szerencsétlenséget és pusztulást terjesszen el.”

Mani tanítása szerint az emberi test a gonosz teremtménye, amibe bebörtönözték a Fény szikráját. A reinkarnáció mely örökre fogva tartja a lelket. Úgy gondolta, hogy az önmegtartóztatással, és az imádságokkal a lélek megszabadulhat, de addig sok reinkarnáción és fájdalmon kel átesnie.

A mítosz szerint a Sátán démonai kíséretében, előrontott az őskáoszból, hogy megtámadja a Fényt. A Gonosz a füst, tűz, szél és víz erőit használta segítségül. Olyan erős volt a roham, hogy áttört a védelmen és elfoglalta a Fényt. A Fény Atyja ekkor megidézte az „Első Embert”, és felfegyverezte őt. Az erők összecsaptak, de a Sátán diadalmaskodott. Az Első Ember halálos öntudatlanságba hevert, a segítő erőket pedig elnyelték a sötétség erői. Ezután a Fény Atyja újabb erőket teremtett, köztük az „Élő Lelket”, melyet az iráni Mithra istennel azonosítottak, és a ”Nagy Építőmestert”. Ezek újjáélesztették, és kiszabadították az „Első Embert”, majd nekifogtak, hogy kiszabadítsák  az „Élő Lelkeket” az anyag tüzes házából.

Úgy gondolták, hogy az ördög ellentámadásának része volt, Ádám és Éva megteremtése is, mert az emberi faj butaságával tovább erősítették a „Fény börtönének falát”.

„ A fény birodalma azonban üdvözítőt  küldött Ádámhoz, aki tudatára ébredt a benne lévő Fénynek, a halhatatlan léleknek, és fellázadt a testét megformáló gonosz ellen.”

Ezt az üdvözítőt a manicheusok Jézusnak „Tündöklőnek” nevezték. Később aztán megint érkeztek üdvözítők, ilyen volt: Buddha, Hermész,és Jézus Krisztus is. Manit a „Próféták Pecsétje”-ként említik. Ő az, aki elhozza a végső üzenetet, a végső megvilágosodást, a végső gnózist. Ezzel a Fény kiszabadul a sötétség börtönéből. Ez egy alkímiai természetű, hosszú, és bonyolult folyamat. Ekkor a Fény kiválik a sötétségből, és a lélek megtisztul. Ez akkor lesz, mikor ráébredünk, hogy az anyagi föld csak azért jött létre, hogy ennek a folyamatnak helyet biztosítson. Ekkor az „Élő Lélek” és „A Nagy Építőmester új birodalmat hoz létre, és helyét egy spirituális föld foglalja el.

A manicheus egyház két fő részre oszlott. Voltak a hétköznapi hívek, akik házasodhattak, ihattak bort, ehettek húst, lehettek javaik. Ők voltak a Hallgatók. A másik csoportot a Kiválasztottaknak nevezték. Ők nem fogyaszthattak alkoholt, húst. Teljes cölibátusban, és szegénységben éltek. A kiválasztottaknak nehéz beavatáson kellett átesniük. Vándorló, nincstelen életet kellett élniük, ételt naponta csak egyszer ehettek. A Hallgatók kötelesek voltak gondoskodni róluk.

A manicheusok is borzadtak az Ószövetségtől, és azt tartották, hogy Jehova a gonosz isten. Mani ezt mondta:

„ A Sötétség Hercege beszélt Mózessel, a zsidókkal, és papjaikkal. Ezért a keresztények és a zsidók ugyanazt a hibát követik el, amikor ezt az Istent imádják. Ő ugyanis tévútra vezette őket a bujaságban, hiszen nem Ő volt az Igazság Istene”.

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat