VALLÁSOK ÉS EZOTÉRIA
"Minden, amit megtanultam és megismertem, lépésről lépésre közelebb vitt Istenhez. Ma már megingathatatlan meggyőződésem, hogy létezik Gondviselő. Csak abban hiszek, amit biztosan tudok. Ez kiküszöböli a hit szükségességét." Carl Gustav Jung
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Deepak Chopra: Kvantum gyógyítás "AZ Indiai gondolkodás Alapja: AZ Igazság önmagában nem győzedelmeskedik." (Ezt Én UGY értelmezem, hogy ha egyetlen parázs oldalán valamennyi AZ Igazság, ezrekkel Szemben is győzelemre viszi.) "AZ Igazság egyszerű.
Nyilatkoztasd ki, hagyd, hadd álljon helyt magáért. Vigyázz, nem bonyolítsd!”
„A téren és időn túl rejlő, mélyebb valóságban mindannyian egyetlen test részei vagyunk.” (Sir James Jeans)
A helyes étrend és életmód által elkerülhetőek a néhány évtizeddel korábban még teljesen normálisnak tartott szívbetegségek és az artériák megszilárdulása. A magas vérnyomás hatékonyabb kezelésének és a zsírban szegényebb étrendnek köszönhetően az elmúlt időben 40 százalékkal csökkent a korábban szintén az időskor természetes velejárójának tartott agyvérzések száma.
Az aggkori szenilitás tünetei visszavezethetők a vitaminhiányra, a nem kielégítő étrendre és a dehidratációra.
Hippokratész már a nyugati orvostudomány hajnalán kijelentette, hogy „még a halálos betegek is meggyógyulhatnak, ha hisznek az orvos hozzáértésében.
Az emberi testben lévő sejtek száma ötvenbillióra tehető.
Az emberi sejteknek valahogyan sikerült eljutniuk az intelligencia magas fokára.
Az intelligencia mindenütt jelen van a testünkben.
Saját belső intelligenciánk sokkal magasabb rendű, mint bármilyen külső dolog, amivel helyettesíteni próbáljuk azt.
Az intelligencia sokkal fontosabb, mint a testet alkotó anyag, mivel intelligencia nélkül az anyag irányítatlan, alaktalan és kaotikus lenne.
Mindannyian sokkal inkább hasonlítunk egy folyóra, mint bármi egyéb, az idő és a tér keretei közü börtönzött, egyetlen pillanatba dermedt dologra.
Testünk atomjainak 98 százaléka egy évvel korábban még nem is létezett.
Minden harmadik hónapban új csontvázra teszünk szert.
Bőrünk minden hónapban megújul.
A gyomor belseje négynaponta újjáalakul, az elfogyasztott étellel kapcsolatba lépő, felszíni sejtek pedig ötpercenként újulnak meg.
Bár a máj sejtjei csak roppant lassan változnak meg, folyamatosan új atomok áramlanak keresztül rajtuk, akár a víz a folyómeder egy adott pontján, és ezek az atomok hathetente egy új májat hoznak létre.
A gondolkodás nem más, mint a világ letükrözése.
Mielőtt Alexander Fleming „felfedezte” volna a penicillin baktériumölő hatását, már több mint száznegyven alkalommal megfigyelték, sőt dokumentálták is ezt a jelenséget. Korábban azonban az összes kutató bosszankodott, hogy gondosan növesztett laboratróiumi baktériumkultúráikat tönkretette a zöld penész támadása.
Fogantatásunk pillanatától egészen a halálunk percéig testünk minden egyes sejtje rendelkezik a DNS valamennyi képességével. Ezen állítást bizonyítja a klónozás is: elméletileg lehetséges, hogy megfelelő körülmények között, mondjuk, egyetlen arcsejtből létrehozzuk önmagunk tetszőleges számú, az „eredeti példánnyal” tökéletesen megegyező másolatot.
A neurotranszmitterek az agyból kiinduló hírvivők, üzenetközvetítők, akik minden szervünkkel tudatják aktuális érzelmi állapotunkat, vágyainkat, emlékeinket, megérzéseinket és álmainkat. Ezen események egyike sem kizárólag az agyban játszódik le, és egyikük sem pusztán mentális természetű, mivel mindegyikük lefordítható kémiai üzenetek formájára. A neurotranszmitterek minden egyes sejt életére hatást gyakorolnak. Bárhová is akar eljutni egy gondolat, e vegyületeknek is el kell jutniuk oda, és egyetlen gondolat sem létezhet nélkülük. Gondolkodni annyi, mint elvégezni bizonyos, az agyban lejátszódó, kémiai folyamatokat, amelyek aztán válaszok egész zuhatagát váltják ki testünkben.
Az alvás és a fájdalomtűrés egyaránt bizonyos, az agyban termelődő hírvivőktől függ.
Testünk nem más, mint gondolkodásunk háromdimenziós képe.
Gondolataink egész testünkre kivetülnek.
Az arckifejezések folyamatos játéka alapján szó szerint olvashatunk mások gondolataiban, és öntudatlanul érzékeljük a testbeszéd hangulatokat és szándékokat jelző, ezerféle gesztusát is.
… már azonban kezd világossá válni, hogy alapvetően gondolatok vagyunk, amelyek megtanulták, hogyan hozzanak létre egy fizikai természetű gépezetet.
Az intelligencia-impulzusnak a gondolaton és az adott molekulán kívül van még egy harmadik összetevője is, ez pedig nem más, mint az úgynevezett láthatatlan komponens: a CSEND.
A sejtek emlékei túlélhetik magukat a sejteket.
A sejt nem más, mint egy emlék, amely némi anyagot épített maga köré, egy sajátságos mintát hozva létre ezáltal. Testün csupán az a hely, amelyet az emlékezet az otthonának nevez.
Ha az ember méregteleníti egy drogfüggő személy szervezetét, és néhány éven keresztül távol tartja őt a kábítószerektől, a régi, „kémiai függésben szenvedő” sejtek ez idő alatt egytől egyig elhalnak. Az emlékek azonban megmaradnak, és ha esélyt adunk rá, újra kapcsolatot találnak a függést kiváltó anyaggal.
A testnek a rák ellen folytatott harcában intelligencia áll szemben intelligenciával.
A molekulák szintjén tulajdonképpen a boldogságérzet és a rák elleni küzdelem tulajdonképpen azonos egymással – mindkét kdogot nevezhetjük egyfajta gyógyító üzenetnek.
Az élet maga az intelligencia, amely a különféle vegyületek hátán mindenhová eljut… Az intelligencia szabadon eljuthat bárhová, oda is, ahová a molekulák nem képesek.
A neuropeptidek a gondolatok hatására születnek, de vajon honnan erednek? a Félelem gondolata és a belőle megszülető neuropeptid valamilyen módon kapcsolatban áll egymással egy rejtélyes folyamatban, amely során a nem anyagi természetú gondolat anyaggá alakul át.
A szubatomi részecskéket hatalmas rések választják el egymástól, így az egyes atomok több mint 99,999 százaléka nem más, mint üres tér. Ez éppúgy igaz a levegőben található hidrogénatomok, mint az asztal fájában lévő szénatomok vagy sejtjeink „szilárd” atomjai esetében. Következésképpen minden egyes „szilárd” dolog arányaiban éppolyan üres, mint maga a csillagközi űr.
A latin „mennyi” kérdőszóból eredő kvantum kifejezés a legkisebb, még részecskeszerűnek nevezhető egységet jelöli. A foton a fény egy kvatumja, mivel a fényt nem lehet ennél kisebb egységekre bontani.
Ha az ember túlhalad az atomokon, és elkezdi elektronokra, protonokra és még kisebb részecskéékre bontani a DNS-t, egy kvantumeseménynek kell bekövetkeznie, különben abba a kínos szituációba kerülnénk, hogy ki kellene jelentenünk, az élet a semmiből, az anyag és energia nélküli rességből áll – mivel ha a szilárd részecskéket egy bizonyos pontjál tovább bontjuk, csakis a semmit kapjuk eredményül. Kvantumszinten az anyag és az energia olyasvalmiből született meg, éami nem is anyag, és nem is engergia. A fizikusok néha szingularitás néven utalnak erre az őserdeti állpotra: ezt az elvont dolgot nem kötik az idő és a tér korlátai, mivel valójában nem más, mint az univerzum ekiterjedt dimenzióinak sűrítménye. Az elmélet szerint az ősrobbanás idején az egész világegyetem egy szingularitásból pattant elő, ezt a szingularitást pedig úgy képzelhetjük el, mint egy fajta, a legkicsebb létező dolognál is kisebb „valamit”. A teremtés döbbenetes eseménye azonban – ha más méretekbenis – minden egyes alkalommal lezajlik, amikor mondjuk a rózsa szóra gondolunk.
A szingulartiást ma már elég alaposan felderítettük: tudjuk, hogy nem a Nagy Bumm előtt létezett, mivel kívül van az időn és a téren, következésképp itt és most kell léteznie; valójában jelen van mindenütt, és nem kötik a múlt, a jelen vagy a jövő korlátai.
A neuropeptidek csodálatos képesség abban rejlik, hogy a fény sebességével reagálnak az elme utasításaira. Véleményem szerint ennek az az oka, hogy a neuropeptidek valhol a kvantunzóna határán „ücsörögnek”. A tudósok már megállapították, hogy több száz ilyen neuropeptid létezik, és e vegyületek mindegyike létrejöhet a test bármely pontján – innen pedig már csak egyetlen lépáésre van az a felfedezé, hogy bármely sejtün képes létrehozni e vegyületeket. Ha ez bebizonyosodik, bizonyítottá válik, hogy egéyz testünk „gondolkodó test”, az intelligencia teremtménye és kiterjesztése.
Az intelligencia egyaránt megnyilvánulhat gondolat és molekula formájában is.
A világegyetem összes tárgya és eseménye kölcsönös kapcsolatban áll egymással, és reagálnak egymás állapotváltozásaira. A Bell-tétel 1964-ben született meg, azonba a nagyszerű angol csillagász, Sir Arthur Eddington már évtizedekkel korábban megsejtette e kapcsolat létét, amikor kijelentette: „Egy elektron rezgésébe beleremeg az univerzum.”
Napjaink elméleti szakembereinek – köztük például a kizárólag a Bell-tétel következményeivel foglalkozó brit fizikus, David Bohmnak – azt kell feltételezniük, hogy létezik egy, az egész valóságot egybetartó „láthatatlan mező”, amely mezőnek tudomása van az adott pillanatban a világegyetem bármely pontján lezajló összes eseményről.
Eddington egyszer kategórikusan kijelentette, fizikusként hisz abban, hogy „a világ nyersanyagát az elme dolgai képezik.”
Az ősi Indiában úgy tartották, hogy az intelligencia mindenütt jelen van; ezt az intelligenciát a szanszkrit „nagy” szóból származó brahman névvel illették, és egyfajta láthatatlan mezőnek képzelték el.
Az anyagi test atomok, az elme pedig a gondolatok folyója, és e két folyót az intelligencia folyama tartja össze.
A tobozmirigy a New Age korában oly nagy becsben tartott, misztikus látószerv, az úgynevezett „harmadik szem” forrása is.
mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy a Természet felszabadítsa igaz valónkat. Folyamatosan körülvesznek bennünket a legerőteljesebb gyógyító hatások: a friss levegő, a napfény és a szépség.
A kvantumokkal kapcsolatos felfedezések képessé tesznek minket arra, hogy alámerüljünk sjaát atomjainkba, és így visszaemlékezzünk magára a korai stádiumban létező univerzumra.
Láthatjuk hát, hogy az üresség, a rezgés nullpontja nem valamiféle hiány, hanem minden létező dolog kiindulópontja.
a gondolkodás során is a semmiből „pattan elő” valamiféle anyagi dolog, azaz a neuropeptid.
Kijelenthetjük, hogy az emberi test molekulákból áll, ám ugyanilyen jogosan állíthatjuk azt is, hogy tapasztalások alkotják. Ez a meghatározás megfelel a saját énképünknek, amely nem tudományos ugyan, de rugalmas, változékony és élő. Az említett másik gyógyászat, a kvantumgyógyászat alapját pedig pontosan ezek a köznapi tapasztalások képezik.
A légzés az élet alapvető ritmusa, és minden más ritmus erre épül.
Ha az ember például náthával akar megbetegíteni valakit, ahhoz többre van szükség egy vírusnál. A kísérletek azt igazolják, hogy az embereknek akkor is mindössze 12 százaléka betegszik meg, ha kémcsőben kitenyésztett náthavírusokat helyezünk közvetlenül az orrnyálkahártyájukra. …
Az intelligenciát könnyen behatárolhatjuk ugyan, mégsem lelhetünk rá a pontos helyére. Úgy tűnik, testün hozzáérétését a funkciójuk (emésztés, légzés, metabolizmus és így tovább) szerint osztályozott részek komplexitásának köszönhetjük. Bár ez a munkamegosztás kellőképpen valós, az intelligencia ettől még minden egyes részben ugyanolyan marad, éppúgy, ahogy a tenger egyetlen cseppje is ugyanolyan sós, akár maga az óceán egésze. Valójában a tengervíz nagyszerű példa erre. a testfolyadék éppoly sós, minta za óceánok vize, és éppoly gazdag magnéziumban, aranyban és egyéb nyomelemekben is. Az élet az óceánokban alakult ki, és csak azért maradunk életben a szárazföldön, mert magunkkal hoztuk saját, belső óceánunkat. Ha az ember megszomjazik, és megiszik egy pohár vizet, valójában e belső óceán vízháztartását állítja helyre.
Minden egyes sejt egy parányi érző lény. Legyen akár a májban, akár a szívben, akár a vesében, mindent „tud”, amit mi, bár a maga módján „tudja” a dolgokat.
A gondolatok között mindig megtalálható a csend egy pillanatnyi rése.
Az upanisadok írja:
„Az ember olyan, mint két cseresznyefán üldögélő galamb: az egyik madár a gyümölcsöt eszi, a másik pedig csendben figyel.” A csendes megfigyelő szerepét betöltő madár jelképezi a mindenkiben ott élő, mély csendet,amely semminek tűnik ugyan, ám valójában ebből ered az intelligencia. (196. oldal)
Az idejüket a lehető legjobban hasznosító emberek általában időskorukban is megőrzik mentális képességeiket, hiszen esetükben soha nem apad el az intelligencia áramlása.
A bölcsesség ősi tradícióit javarészt mind olyan személyek hívták életre, akik önmagukon keresztül felismerték a világmindenséget.
Az ősi indiai látók, a risik már évezredekkel ezelőtt elmélkedtek azon a kérdésen, vajon a természet egységes egészt alkot-e. A risik valamelyest hasonlítanak a szádhukra, mivel ők is a csendnek és a lelki életnek szentelik magukat, ám jóval korábban éltek náluk – ők vetetté papírra az ősi Védát, a napvilágra tárt igazság néven is ismert szövegek gyűjteményét, és e mű megszületése valószínűleg az egyiptomi piramisoknál is több ezer évvel korábbra tehető.
Ha manapság megkérdeznénk egy indiai embert, mi az a Véda, a risik szavait tartalmazó könyvekre mutatna; valójában azonban a Véda a risik élő tudatossága. Ezek az emberek oly mélyen átlátták a dolgok alapvető természetét, hogy – legalábbis a Jóga Vaszistha tanúsága szerint – még maga Isten is a lábukhoz kuporodott tanulni. …
E lapokon azonban nem a risik spirituális értékeire és tudására szeretném fektetni a hangsúlyt. Az emberi történelem során egészen a közelmúltig minden kultúra szabadon vegyítette egymással a vallást, a pszichológiát, a filozófiát és a művészetet, így hozva létre egy homogén egészt.
A risik hozzánk hasonlóan képesek voltak téré, idővé anyaggá és energiává lebontani a természetet, ám hátat ford tottak ennek a megközelítésnek, amely manapság teljes mértékben uralja látás- és gondolokodásmódunkat. Ehelyett úgy döntöttek, hogy az elképzelhető leggyakorlatiasabb módo oldják meg ezt a problémát. Úgy határozatk, hogy átkelnek a résen, és valóban belépnek a kérdőjeles zónába, aoda, ahová a gondolkodás nem képes eljutni. Ezt tudatosságuk egy egyszerű, mégis mélyrehetó következményekkel járó „csavarjának” segítségével tették meg, amelynek során mintegy „kifordították” az objektív világot. Ehhez meglepő módon kellett szemlélniük a természetet.
Az alábbi ábra talán segít, hogy jobban megértsük ezt a csavart:
___________________ ____________________
ÉBRENLÉT / ALVÁS / ÁLMODÁS
_____________ RÉS _______________
Ez az ábra éppoly megalapozott, mint az előző, azonban tisztán szubjektív módon ábrázolja a világot. Ahelyett, hogy a teret, az időt, az anyagot és az energiát „külső” dolgoknak tartották volna, a risik úgy nyilatkoztak, hogy a valóság „idebent”, az ember tudatos figyelmével kezdődik. Érvelésük szerint az ember bármely adott pillanatban a szubjektív tudatosság fenti három állapotának valamelyikében létezik, azaz évagy ébren van, vagy alszik, vagy álmodik, és valóságát midnig az adott állapotban érzékelt dolgok alkotják. Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a valóság más és más a tudatosság különböző állapotaiban; például az álmunkban látott tigris nem azonos azzal a tigrissel, amelyet ébrenlétünk során látunk. E két állat teljesen eltérő törvényeknek engedelmeskedik, és ehhez hasonlóan az alvás állapotának törvényei sem lehetnek azonosak az ébrenléti vagy az álmodó állapot törvényeivel, jóllehet tudatos elménk nem ismeri ez utóbbi állapotot.
Amikor a risik alaposabban megvizsgálták ezen állapotokat, felfedezték, hogy egyfajta rések választják el őket egymástól, és ezek a rések mintegy sarokpontonkként szolgálnak, mivel az egyes valóságok általuk fordulhatnak át egymásba. Például közvetlenül azelőtt, hogy eleludnánk, az elme fokozatosan elhagyja az ébrenléti állapotot, csökkenti az érzékszervek tevékenységét, és lezárja az ébren megtapasztalt világot, ám mielőtt valóban álomba merülne, a két állapot találkozási pontjánál megnyílik egy kis rés, amely pontosan megegyezik az egyes gondolatok közt észlelt réssel: olyan ez a rés, akár egy, mind az ébrenléten, mind az alváson túl található mezőre nyíló ablak. Ez a felismerés tette lehetővé, hogy a risik, alámerülvén ebbe a résbe, meghaladják az érzékszervek hagyományos korlátait.
Figyelembe véve, hogy a nyugati világot általában gyakorlatiasnak, a keletit pedig misztikusnak tartjuk, lenyűgöző a tudat, hogy a risik minden kvantumfizikusnál mohóbban vágytak a közvetlen tapasztalásokra. Szubjektív megközelítási módjukat a szanszkrit „egység” szóból eredő kifejezéssel jógának nevezzük.
Az elmében bekövetkező változások a testben is változásokat idéznek elő.
A depressziós személyek hiába próbálnak pozitív módon viselkedni, mindig depressziót árasztanak magukból, az ellenséges emberek pedig még akkor is a feje tetejére tudják állítani a környezetüket, ha a legártalmatlanabb dolgok hagyják el a szájukat.
A meditáció valójában egy módszer arra, hogy új hangokat fogjunk le a hegedűhúron. A transzcendencia folyamata elválasztja az elmét megszokott szintjétől, és átmenetileg lehetővé teszi, hogy bármilyen adott szinttől függetlenül létezzen. Az elme ilyenkor egyszerűen megtapasztalja a csendet, megszabadul minden gondolattól, érzelemtől, mitivációtól, kívánságtól, félelemtől – egyszóval mindentől. Amikor aztán visszatér a megszokott hangjához (azaz a megszokott tudatossági szintre), már szert tett némi mozgásszabadságra.
Sankara szerint minden félelmünk illúziókból táplálkozik, és valójában egyetlen valós dolgot sem lehet elkülöníteni attól, amit valósnak hiszünk.
A retinát borító idegvégződések csak az agy kiterjesztései.
A látás és a tapintás közötti valódi különbség az agyunkban jön létre.
Semmi sem jó vagy rossz, puha vagy kemény, fájdalmas vagy kellemes – minden attól függ, hogyan éljük meg a dolgot. Ugyanez igaz a betegségekre is. Egy betegség nem pusztán egy külső organizmus testünk molekuláival létesített molekuláris kapcsolata. … Csak egy a nyolchoz az esélye annak, hogy megbetegszünk, ha náthavírus-koncentrátumot cseppentenek az orrunkra. Még csak nem is a vérünkben áramló méreganyagokról vagy az elvadult sejtek burjánzásáról van szó. A risik nézőpontja szerint a betegség az általunk megélt pillanatok egy adott sorrendje, amely során értékeljük az egész világból, többek közt a testünkből felénk áramló, hatalmas mennyiségű adat minden apró darabkáját.
Mindennapi életem során két világért vagyok felelős: a bennem lévő, kicsiny és az engem körülvevő, hatalmas világért. … Miden pillanatban végtelen lehetőségek tárulnak fel előttem, amelyek segítségével alakíthatom a világomat, mivel annak nincs más alakja, csak amit én adok neki. …Az univerzumban semmi sem olyan fontos, mint a benne való részvételünk milyensége, hogyanja.
Sigmund Freud sok éven át próbált leszokni a dohányzásról, miután az orvosa felvilágosította, hogy a normál adagját jelentő napi húsz szál cigaretta káros a szívére. Egyszer hét éven át sikerült is leküzdenie nikotinéhségét, ám egyre hevesebb szívdobogást tapasztalt. Ráadásul kibírhatatlanul depresszióssá vált, míg végül ismerősei rávették, hogy gyújtson rá újra. Később életrajzírójának azt mondta: „emberi erővel elviselhetetlen szenvedésben volt része”.
Minden egyénben szilárdan tudatosodnia kell annak, hogy az univerzum életének részét képezi, és olyan kapcsolatban áll a világegyetemmel, amilyen kapcsolatban az egyes sejtek állnak a test egészével.” (Maharisi)
Míg a legtöbb embert az anyagi hatalom foglalkoztatja, a risiket a tudatosság hatalma érdekelte.
Bizonyos területeken (például a zene, a matematika vagy a kvantumfizika terén) nem érhetnénk el haladást a mély csend állapotában alkotó lángelmék nélkül.
Az immunrendszer képes a tanulásra…
„Amit látsz, azzá válsz.” Másképp fogalmazva, csakis a világ érzékelésének élménye határozza meg azt, akik vagyunk.
Az élet a végtelen lehetőségek mezeje…
Az egészséges emberek idős korukban sem feltétlenül épülnek le…. A szenilitás számos, korábban marandandónak tartott tünete visszafordítható. Ezek a tünetek nem az agy hanyatlásának jelei, hanem a helytelen táplálkozás, az elszigeteltség, a dehidratáció és más környezeti tényezők mellékhatásai.
A rendszeresen meditáló személyek akár öt-tizenkét évvel is csökkenthetik biológiai életkorukat…. Az öregedést a tudatosságunk irányítja.
DNS-ünk emlékszik minden, bármely emberi lénnyel valaha is megtörtént dologra.
A meditáció fontossága abban rejlik, hogy kiszabadítja az elmét megszokott korlátai közül, és kiterjeszti azt a tudatosság korlátlan állapotába.
Meditáció során az elme alámerül, és csendként tapasztalja meg önmagát, az üdvösség pedig – az intelligenciához hasonlóan – ebben a csendben lakozik.
Ha egyszer már megtapasztaltuk a boldogságot, kialakul a test és az elme közötti kapcsolat.
Ha a DNS, az elme és a test nincs tökéletes összhangban egymással, e három tényező által alkotott kör megtörhet. Az ájurvéda szerint számos betegség akkor alakul ki, amikor ilyen törés jön létre az üdvösségben. Az üdvösség ilyenkor úgymond elfojik a három tényezőt összekötő csatornából, elvetve a sejtek intelligenciáját. A törés kijavításához egy speciális jelet kell küldenünk ebbe a körbe, és ezt a jelet nevezzük őshangnak.
A risik szerint a világ alapvető szintjét különféle hangok alkotják. Mivel e hangok minden egyéb dolognál korábban jöttek létre, őseredeti hangoknak nevezték őket – innen az őshang-technika neve.
Egyetlen hangból még nem jöhet létre az egész univerzum, a risiknek kezdetben azonban csak egyetlen hang, az OM-nak nevezett rezgés állt a rendelkezésére, amely hang az általunk ősrobbanásnak hívott esemény bekövetkezésekor jött létre. Az ÓM egy jelentés nélküli szótag: egyszerűen csak a kozmikus csendet megtörő első hanghullámra utal. Ahogy ez a hullám számtalan kisebb részre bomlott szét, az ÓM különféle alfrekvenciákra vált, amelyek aztán létrehozták univerzumunkban az anyagot és az energiát.
Az ájurvéda arra hív fel bennünket, hogy a betegségek okait a tudatosság egy mélyebb szintjén keressük, mivel itt lelhetünk rá a lehetséges gyógymódokra is.
Mindig is azon a véleményen voltam, hogy ha valaki nagyon komolyan veszi magát, az nagymértékben toxikus hatású az elmére. (Szenvedélybetegségek 136. oldal)
Onnantól kezdve, hogy a televíziókészülékek kezdtek megjelenni az otthonokban, fontos változások vették kezdetüket emberek millióinak életvezetésében. A változások azóta is tartanak egészen napjainkig, csak felgyorsultak….Azok az emberek, akiknek sikerült a tekintetüket egy hétnél tovább távol tartani a képernyőtől, ekkor kezdik el magukat jól érezni új életstílusukban.
Egy kiváló pszichoanalitikus úgy definiálta az unalmat, hogy az „vágyakozás arra, hogy vágyakozzunk”.
A tökéletes egészség ájurvédikus fogalma abból indul ki, hogy a test, az elme és a szellem igazából egy és ugyanaz – éppen ezért akkor vagyunk tökéletesen egészségesek, ha a természetünk testi, szellemi és spirituális oldala eredményesen és összehangoltan működik
A meditáció a kényszeres cselekvés ellenpontja vagy antitézise.
Az orosz regényíró, Fjodor Dosztojevszkij azt állította a tizenkilencedik században, hogy a társadalomnak három különböző dolog átélését kell lehetővé tennie az embereknek, hogy elégedettek legyenek: csodákat, misztériumokat és spirituális útmutatást. És azt is mondta, hogy a társadalom számára sokkal fontosabb, hogy az emberek ezt a három dolgot megélhessék, mint az, hogy kielégítsék testi szükségleteiket.
…extázisra szükségünk van. Ugyanolyan elemi szükségletünk, mint az étel, a víz vagy a levegő.
…a lélek táplálása legalább olyan alapvető létszükséglet, mint az evés.
Lelki életünk közvetlen hatást gyakorol testünk műküdésére, beleértve a metbolizmust (anyagcsere), az emésztést, a légzést és minden más testi működést.
Az alkohol, a kábítószer és a veszélyes szexuális magatartás mind-mind olyan szükségletet elégít ki – miközben alapvetően a testre hat - , amely a lényegét illetően nem igazán fizikai természetű.
Egy történész azt a megállapítást tette, hogy mindössze két, általánosan elterjedt találmány található meg minden kultúrában. Az első ilyen általános civilizációs találmány a kenyér, illetve a tészta valamilyen formájának a kifejlesztése, míg a másik „a természetes fermentáció folyamatának a felfedezése és alkalmazása.
Minden gondolatnak és érzelemnek fizikai jelei jelentkeznek a testünk egészén, nyilvánvaló, hogy az elme és a test igazából egy.
Az alkoholisták néhány százaléka olyan látványos megvilágosodáson megy keresztül, amelyet csak a vallásos megvilágosodáshoz lehet hasonlítani, amikor rájön, hogy valamely felsőbb hatalom kezében van a sorsa. Más szóval: egyfajta eksztázist él át.
Talán magát a betegséget úgy is értelmezhetjük, mint egy arra tett elvetélt kísérletet, hogy az alkoholista eljusson erre a pontra – pokolra szállás, amelynek meg kell előznie a paradicsomi látomást.
A túlzásba vitt ivás igazi gyógyszere a szenvedélyes vallásos hit.
Az egyetlen bármiféle szenvedélybetegségre adható gyógymód úgy érhető el, ha nagyon erős belső spiritualitást élünk át.
A kábítószerezés azoknak a férfiaknak és nőknek válik a szenvedélybetegségévé, akiknek a hétköznap élete hasonlatos a sivatagai vándorláshoz, akik híján vannak minden örömnek és spirituális tápláléknak.
Németországban nem sokkal azután, hogy feltűnt, halállal büntették a dohányzást. Oroszországban a dohányosokra kasztrálás várt, Amerikában pedig még nem is olyan rég, 1909-ben is tíz államban tiltotta törvény a dohányzást.
Saját magán kívül senki más nem tudja önnek megmondani, mennyi „legyen” a súlya, vagy hogy mennyit „kell” ennie. Ezeket csak egyedül ön tudja igazán. Mindössze meg kell hallania, mit mond önnek a testében rejlő bölcsesség.
Nyilatkoztasd ki, hagyd, hadd álljon helyt magáért. Vigyázz, nem bonyolítsd!”
„A téren és időn túl rejlő, mélyebb valóságban mindannyian egyetlen test részei vagyunk.” (Sir James Jeans)
A helyes étrend és életmód által elkerülhetőek a néhány évtizeddel korábban még teljesen normálisnak tartott szívbetegségek és az artériák megszilárdulása. A magas vérnyomás hatékonyabb kezelésének és a zsírban szegényebb étrendnek köszönhetően az elmúlt időben 40 százalékkal csökkent a korábban szintén az időskor természetes velejárójának tartott agyvérzések száma.
Az aggkori szenilitás tünetei visszavezethetők a vitaminhiányra, a nem kielégítő étrendre és a dehidratációra.
Hippokratész már a nyugati orvostudomány hajnalán kijelentette, hogy „még a halálos betegek is meggyógyulhatnak, ha hisznek az orvos hozzáértésében.
Az emberi testben lévő sejtek száma ötvenbillióra tehető.
Az emberi sejteknek valahogyan sikerült eljutniuk az intelligencia magas fokára.
Az intelligencia mindenütt jelen van a testünkben.
Saját belső intelligenciánk sokkal magasabb rendű, mint bármilyen külső dolog, amivel helyettesíteni próbáljuk azt.
Az intelligencia sokkal fontosabb, mint a testet alkotó anyag, mivel intelligencia nélkül az anyag irányítatlan, alaktalan és kaotikus lenne.
Mindannyian sokkal inkább hasonlítunk egy folyóra, mint bármi egyéb, az idő és a tér keretei közü börtönzött, egyetlen pillanatba dermedt dologra.
Testünk atomjainak 98 százaléka egy évvel korábban még nem is létezett.
Minden harmadik hónapban új csontvázra teszünk szert.
Bőrünk minden hónapban megújul.
A gyomor belseje négynaponta újjáalakul, az elfogyasztott étellel kapcsolatba lépő, felszíni sejtek pedig ötpercenként újulnak meg.
Bár a máj sejtjei csak roppant lassan változnak meg, folyamatosan új atomok áramlanak keresztül rajtuk, akár a víz a folyómeder egy adott pontján, és ezek az atomok hathetente egy új májat hoznak létre.
A gondolkodás nem más, mint a világ letükrözése.
Mielőtt Alexander Fleming „felfedezte” volna a penicillin baktériumölő hatását, már több mint száznegyven alkalommal megfigyelték, sőt dokumentálták is ezt a jelenséget. Korábban azonban az összes kutató bosszankodott, hogy gondosan növesztett laboratróiumi baktériumkultúráikat tönkretette a zöld penész támadása.
Fogantatásunk pillanatától egészen a halálunk percéig testünk minden egyes sejtje rendelkezik a DNS valamennyi képességével. Ezen állítást bizonyítja a klónozás is: elméletileg lehetséges, hogy megfelelő körülmények között, mondjuk, egyetlen arcsejtből létrehozzuk önmagunk tetszőleges számú, az „eredeti példánnyal” tökéletesen megegyező másolatot.
A neurotranszmitterek az agyból kiinduló hírvivők, üzenetközvetítők, akik minden szervünkkel tudatják aktuális érzelmi állapotunkat, vágyainkat, emlékeinket, megérzéseinket és álmainkat. Ezen események egyike sem kizárólag az agyban játszódik le, és egyikük sem pusztán mentális természetű, mivel mindegyikük lefordítható kémiai üzenetek formájára. A neurotranszmitterek minden egyes sejt életére hatást gyakorolnak. Bárhová is akar eljutni egy gondolat, e vegyületeknek is el kell jutniuk oda, és egyetlen gondolat sem létezhet nélkülük. Gondolkodni annyi, mint elvégezni bizonyos, az agyban lejátszódó, kémiai folyamatokat, amelyek aztán válaszok egész zuhatagát váltják ki testünkben.
Az alvás és a fájdalomtűrés egyaránt bizonyos, az agyban termelődő hírvivőktől függ.
Testünk nem más, mint gondolkodásunk háromdimenziós képe.
Gondolataink egész testünkre kivetülnek.
Az arckifejezések folyamatos játéka alapján szó szerint olvashatunk mások gondolataiban, és öntudatlanul érzékeljük a testbeszéd hangulatokat és szándékokat jelző, ezerféle gesztusát is.
… már azonban kezd világossá válni, hogy alapvetően gondolatok vagyunk, amelyek megtanulták, hogyan hozzanak létre egy fizikai természetű gépezetet.
Az intelligencia-impulzusnak a gondolaton és az adott molekulán kívül van még egy harmadik összetevője is, ez pedig nem más, mint az úgynevezett láthatatlan komponens: a CSEND.
A sejtek emlékei túlélhetik magukat a sejteket.
A sejt nem más, mint egy emlék, amely némi anyagot épített maga köré, egy sajátságos mintát hozva létre ezáltal. Testün csupán az a hely, amelyet az emlékezet az otthonának nevez.
Ha az ember méregteleníti egy drogfüggő személy szervezetét, és néhány éven keresztül távol tartja őt a kábítószerektől, a régi, „kémiai függésben szenvedő” sejtek ez idő alatt egytől egyig elhalnak. Az emlékek azonban megmaradnak, és ha esélyt adunk rá, újra kapcsolatot találnak a függést kiváltó anyaggal.
A testnek a rák ellen folytatott harcában intelligencia áll szemben intelligenciával.
A molekulák szintjén tulajdonképpen a boldogságérzet és a rák elleni küzdelem tulajdonképpen azonos egymással – mindkét kdogot nevezhetjük egyfajta gyógyító üzenetnek.
Az élet maga az intelligencia, amely a különféle vegyületek hátán mindenhová eljut… Az intelligencia szabadon eljuthat bárhová, oda is, ahová a molekulák nem képesek.
A neuropeptidek a gondolatok hatására születnek, de vajon honnan erednek? a Félelem gondolata és a belőle megszülető neuropeptid valamilyen módon kapcsolatban áll egymással egy rejtélyes folyamatban, amely során a nem anyagi természetú gondolat anyaggá alakul át.
A szubatomi részecskéket hatalmas rések választják el egymástól, így az egyes atomok több mint 99,999 százaléka nem más, mint üres tér. Ez éppúgy igaz a levegőben található hidrogénatomok, mint az asztal fájában lévő szénatomok vagy sejtjeink „szilárd” atomjai esetében. Következésképpen minden egyes „szilárd” dolog arányaiban éppolyan üres, mint maga a csillagközi űr.
A latin „mennyi” kérdőszóból eredő kvantum kifejezés a legkisebb, még részecskeszerűnek nevezhető egységet jelöli. A foton a fény egy kvatumja, mivel a fényt nem lehet ennél kisebb egységekre bontani.
Ha az ember túlhalad az atomokon, és elkezdi elektronokra, protonokra és még kisebb részecskéékre bontani a DNS-t, egy kvantumeseménynek kell bekövetkeznie, különben abba a kínos szituációba kerülnénk, hogy ki kellene jelentenünk, az élet a semmiből, az anyag és energia nélküli rességből áll – mivel ha a szilárd részecskéket egy bizonyos pontjál tovább bontjuk, csakis a semmit kapjuk eredményül. Kvantumszinten az anyag és az energia olyasvalmiből született meg, éami nem is anyag, és nem is engergia. A fizikusok néha szingularitás néven utalnak erre az őserdeti állpotra: ezt az elvont dolgot nem kötik az idő és a tér korlátai, mivel valójában nem más, mint az univerzum ekiterjedt dimenzióinak sűrítménye. Az elmélet szerint az ősrobbanás idején az egész világegyetem egy szingularitásból pattant elő, ezt a szingularitást pedig úgy képzelhetjük el, mint egy fajta, a legkicsebb létező dolognál is kisebb „valamit”. A teremtés döbbenetes eseménye azonban – ha más méretekbenis – minden egyes alkalommal lezajlik, amikor mondjuk a rózsa szóra gondolunk.
A szingulartiást ma már elég alaposan felderítettük: tudjuk, hogy nem a Nagy Bumm előtt létezett, mivel kívül van az időn és a téren, következésképp itt és most kell léteznie; valójában jelen van mindenütt, és nem kötik a múlt, a jelen vagy a jövő korlátai.
A neuropeptidek csodálatos képesség abban rejlik, hogy a fény sebességével reagálnak az elme utasításaira. Véleményem szerint ennek az az oka, hogy a neuropeptidek valhol a kvantunzóna határán „ücsörögnek”. A tudósok már megállapították, hogy több száz ilyen neuropeptid létezik, és e vegyületek mindegyike létrejöhet a test bármely pontján – innen pedig már csak egyetlen lépáésre van az a felfedezé, hogy bármely sejtün képes létrehozni e vegyületeket. Ha ez bebizonyosodik, bizonyítottá válik, hogy egéyz testünk „gondolkodó test”, az intelligencia teremtménye és kiterjesztése.
Az intelligencia egyaránt megnyilvánulhat gondolat és molekula formájában is.
A világegyetem összes tárgya és eseménye kölcsönös kapcsolatban áll egymással, és reagálnak egymás állapotváltozásaira. A Bell-tétel 1964-ben született meg, azonba a nagyszerű angol csillagász, Sir Arthur Eddington már évtizedekkel korábban megsejtette e kapcsolat létét, amikor kijelentette: „Egy elektron rezgésébe beleremeg az univerzum.”
Napjaink elméleti szakembereinek – köztük például a kizárólag a Bell-tétel következményeivel foglalkozó brit fizikus, David Bohmnak – azt kell feltételezniük, hogy létezik egy, az egész valóságot egybetartó „láthatatlan mező”, amely mezőnek tudomása van az adott pillanatban a világegyetem bármely pontján lezajló összes eseményről.
Eddington egyszer kategórikusan kijelentette, fizikusként hisz abban, hogy „a világ nyersanyagát az elme dolgai képezik.”
Az ősi Indiában úgy tartották, hogy az intelligencia mindenütt jelen van; ezt az intelligenciát a szanszkrit „nagy” szóból származó brahman névvel illették, és egyfajta láthatatlan mezőnek képzelték el.
Az anyagi test atomok, az elme pedig a gondolatok folyója, és e két folyót az intelligencia folyama tartja össze.
A tobozmirigy a New Age korában oly nagy becsben tartott, misztikus látószerv, az úgynevezett „harmadik szem” forrása is.
mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy a Természet felszabadítsa igaz valónkat. Folyamatosan körülvesznek bennünket a legerőteljesebb gyógyító hatások: a friss levegő, a napfény és a szépség.
A kvantumokkal kapcsolatos felfedezések képessé tesznek minket arra, hogy alámerüljünk sjaát atomjainkba, és így visszaemlékezzünk magára a korai stádiumban létező univerzumra.
Láthatjuk hát, hogy az üresség, a rezgés nullpontja nem valamiféle hiány, hanem minden létező dolog kiindulópontja.
a gondolkodás során is a semmiből „pattan elő” valamiféle anyagi dolog, azaz a neuropeptid.
Kijelenthetjük, hogy az emberi test molekulákból áll, ám ugyanilyen jogosan állíthatjuk azt is, hogy tapasztalások alkotják. Ez a meghatározás megfelel a saját énképünknek, amely nem tudományos ugyan, de rugalmas, változékony és élő. Az említett másik gyógyászat, a kvantumgyógyászat alapját pedig pontosan ezek a köznapi tapasztalások képezik.
A légzés az élet alapvető ritmusa, és minden más ritmus erre épül.
Ha az ember például náthával akar megbetegíteni valakit, ahhoz többre van szükség egy vírusnál. A kísérletek azt igazolják, hogy az embereknek akkor is mindössze 12 százaléka betegszik meg, ha kémcsőben kitenyésztett náthavírusokat helyezünk közvetlenül az orrnyálkahártyájukra. …
Az intelligenciát könnyen behatárolhatjuk ugyan, mégsem lelhetünk rá a pontos helyére. Úgy tűnik, testün hozzáérétését a funkciójuk (emésztés, légzés, metabolizmus és így tovább) szerint osztályozott részek komplexitásának köszönhetjük. Bár ez a munkamegosztás kellőképpen valós, az intelligencia ettől még minden egyes részben ugyanolyan marad, éppúgy, ahogy a tenger egyetlen cseppje is ugyanolyan sós, akár maga az óceán egésze. Valójában a tengervíz nagyszerű példa erre. a testfolyadék éppoly sós, minta za óceánok vize, és éppoly gazdag magnéziumban, aranyban és egyéb nyomelemekben is. Az élet az óceánokban alakult ki, és csak azért maradunk életben a szárazföldön, mert magunkkal hoztuk saját, belső óceánunkat. Ha az ember megszomjazik, és megiszik egy pohár vizet, valójában e belső óceán vízháztartását állítja helyre.
Minden egyes sejt egy parányi érző lény. Legyen akár a májban, akár a szívben, akár a vesében, mindent „tud”, amit mi, bár a maga módján „tudja” a dolgokat.
A gondolatok között mindig megtalálható a csend egy pillanatnyi rése.
Az upanisadok írja:
„Az ember olyan, mint két cseresznyefán üldögélő galamb: az egyik madár a gyümölcsöt eszi, a másik pedig csendben figyel.” A csendes megfigyelő szerepét betöltő madár jelképezi a mindenkiben ott élő, mély csendet,amely semminek tűnik ugyan, ám valójában ebből ered az intelligencia. (196. oldal)
Az idejüket a lehető legjobban hasznosító emberek általában időskorukban is megőrzik mentális képességeiket, hiszen esetükben soha nem apad el az intelligencia áramlása.
A bölcsesség ősi tradícióit javarészt mind olyan személyek hívták életre, akik önmagukon keresztül felismerték a világmindenséget.
Az ősi indiai látók, a risik már évezredekkel ezelőtt elmélkedtek azon a kérdésen, vajon a természet egységes egészt alkot-e. A risik valamelyest hasonlítanak a szádhukra, mivel ők is a csendnek és a lelki életnek szentelik magukat, ám jóval korábban éltek náluk – ők vetetté papírra az ősi Védát, a napvilágra tárt igazság néven is ismert szövegek gyűjteményét, és e mű megszületése valószínűleg az egyiptomi piramisoknál is több ezer évvel korábbra tehető.
Ha manapság megkérdeznénk egy indiai embert, mi az a Véda, a risik szavait tartalmazó könyvekre mutatna; valójában azonban a Véda a risik élő tudatossága. Ezek az emberek oly mélyen átlátták a dolgok alapvető természetét, hogy – legalábbis a Jóga Vaszistha tanúsága szerint – még maga Isten is a lábukhoz kuporodott tanulni. …
E lapokon azonban nem a risik spirituális értékeire és tudására szeretném fektetni a hangsúlyt. Az emberi történelem során egészen a közelmúltig minden kultúra szabadon vegyítette egymással a vallást, a pszichológiát, a filozófiát és a művészetet, így hozva létre egy homogén egészt.
A risik hozzánk hasonlóan képesek voltak téré, idővé anyaggá és energiává lebontani a természetet, ám hátat ford tottak ennek a megközelítésnek, amely manapság teljes mértékben uralja látás- és gondolokodásmódunkat. Ehelyett úgy döntöttek, hogy az elképzelhető leggyakorlatiasabb módo oldják meg ezt a problémát. Úgy határozatk, hogy átkelnek a résen, és valóban belépnek a kérdőjeles zónába, aoda, ahová a gondolkodás nem képes eljutni. Ezt tudatosságuk egy egyszerű, mégis mélyrehetó következményekkel járó „csavarjának” segítségével tették meg, amelynek során mintegy „kifordították” az objektív világot. Ehhez meglepő módon kellett szemlélniük a természetet.
Az alábbi ábra talán segít, hogy jobban megértsük ezt a csavart:
___________________ ____________________
ÉBRENLÉT / ALVÁS / ÁLMODÁS
_____________ RÉS _______________
Ez az ábra éppoly megalapozott, mint az előző, azonban tisztán szubjektív módon ábrázolja a világot. Ahelyett, hogy a teret, az időt, az anyagot és az energiát „külső” dolgoknak tartották volna, a risik úgy nyilatkoztak, hogy a valóság „idebent”, az ember tudatos figyelmével kezdődik. Érvelésük szerint az ember bármely adott pillanatban a szubjektív tudatosság fenti három állapotának valamelyikében létezik, azaz évagy ébren van, vagy alszik, vagy álmodik, és valóságát midnig az adott állapotban érzékelt dolgok alkotják. Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a valóság más és más a tudatosság különböző állapotaiban; például az álmunkban látott tigris nem azonos azzal a tigrissel, amelyet ébrenlétünk során látunk. E két állat teljesen eltérő törvényeknek engedelmeskedik, és ehhez hasonlóan az alvás állapotának törvényei sem lehetnek azonosak az ébrenléti vagy az álmodó állapot törvényeivel, jóllehet tudatos elménk nem ismeri ez utóbbi állapotot.
Amikor a risik alaposabban megvizsgálták ezen állapotokat, felfedezték, hogy egyfajta rések választják el őket egymástól, és ezek a rések mintegy sarokpontonkként szolgálnak, mivel az egyes valóságok általuk fordulhatnak át egymásba. Például közvetlenül azelőtt, hogy eleludnánk, az elme fokozatosan elhagyja az ébrenléti állapotot, csökkenti az érzékszervek tevékenységét, és lezárja az ébren megtapasztalt világot, ám mielőtt valóban álomba merülne, a két állapot találkozási pontjánál megnyílik egy kis rés, amely pontosan megegyezik az egyes gondolatok közt észlelt réssel: olyan ez a rés, akár egy, mind az ébrenléten, mind az alváson túl található mezőre nyíló ablak. Ez a felismerés tette lehetővé, hogy a risik, alámerülvén ebbe a résbe, meghaladják az érzékszervek hagyományos korlátait.
Figyelembe véve, hogy a nyugati világot általában gyakorlatiasnak, a keletit pedig misztikusnak tartjuk, lenyűgöző a tudat, hogy a risik minden kvantumfizikusnál mohóbban vágytak a közvetlen tapasztalásokra. Szubjektív megközelítási módjukat a szanszkrit „egység” szóból eredő kifejezéssel jógának nevezzük.
Az elmében bekövetkező változások a testben is változásokat idéznek elő.
A depressziós személyek hiába próbálnak pozitív módon viselkedni, mindig depressziót árasztanak magukból, az ellenséges emberek pedig még akkor is a feje tetejére tudják állítani a környezetüket, ha a legártalmatlanabb dolgok hagyják el a szájukat.
A meditáció valójában egy módszer arra, hogy új hangokat fogjunk le a hegedűhúron. A transzcendencia folyamata elválasztja az elmét megszokott szintjétől, és átmenetileg lehetővé teszi, hogy bármilyen adott szinttől függetlenül létezzen. Az elme ilyenkor egyszerűen megtapasztalja a csendet, megszabadul minden gondolattól, érzelemtől, mitivációtól, kívánságtól, félelemtől – egyszóval mindentől. Amikor aztán visszatér a megszokott hangjához (azaz a megszokott tudatossági szintre), már szert tett némi mozgásszabadságra.
Sankara szerint minden félelmünk illúziókból táplálkozik, és valójában egyetlen valós dolgot sem lehet elkülöníteni attól, amit valósnak hiszünk.
A retinát borító idegvégződések csak az agy kiterjesztései.
A látás és a tapintás közötti valódi különbség az agyunkban jön létre.
Semmi sem jó vagy rossz, puha vagy kemény, fájdalmas vagy kellemes – minden attól függ, hogyan éljük meg a dolgot. Ugyanez igaz a betegségekre is. Egy betegség nem pusztán egy külső organizmus testünk molekuláival létesített molekuláris kapcsolata. … Csak egy a nyolchoz az esélye annak, hogy megbetegszünk, ha náthavírus-koncentrátumot cseppentenek az orrunkra. Még csak nem is a vérünkben áramló méreganyagokról vagy az elvadult sejtek burjánzásáról van szó. A risik nézőpontja szerint a betegség az általunk megélt pillanatok egy adott sorrendje, amely során értékeljük az egész világból, többek közt a testünkből felénk áramló, hatalmas mennyiségű adat minden apró darabkáját.
Mindennapi életem során két világért vagyok felelős: a bennem lévő, kicsiny és az engem körülvevő, hatalmas világért. … Miden pillanatban végtelen lehetőségek tárulnak fel előttem, amelyek segítségével alakíthatom a világomat, mivel annak nincs más alakja, csak amit én adok neki. …Az univerzumban semmi sem olyan fontos, mint a benne való részvételünk milyensége, hogyanja.
Sigmund Freud sok éven át próbált leszokni a dohányzásról, miután az orvosa felvilágosította, hogy a normál adagját jelentő napi húsz szál cigaretta káros a szívére. Egyszer hét éven át sikerült is leküzdenie nikotinéhségét, ám egyre hevesebb szívdobogást tapasztalt. Ráadásul kibírhatatlanul depresszióssá vált, míg végül ismerősei rávették, hogy gyújtson rá újra. Később életrajzírójának azt mondta: „emberi erővel elviselhetetlen szenvedésben volt része”.
Minden egyénben szilárdan tudatosodnia kell annak, hogy az univerzum életének részét képezi, és olyan kapcsolatban áll a világegyetemmel, amilyen kapcsolatban az egyes sejtek állnak a test egészével.” (Maharisi)
Míg a legtöbb embert az anyagi hatalom foglalkoztatja, a risiket a tudatosság hatalma érdekelte.
Bizonyos területeken (például a zene, a matematika vagy a kvantumfizika terén) nem érhetnénk el haladást a mély csend állapotában alkotó lángelmék nélkül.
Az immunrendszer képes a tanulásra…
„Amit látsz, azzá válsz.” Másképp fogalmazva, csakis a világ érzékelésének élménye határozza meg azt, akik vagyunk.
Az élet a végtelen lehetőségek mezeje…
Az egészséges emberek idős korukban sem feltétlenül épülnek le…. A szenilitás számos, korábban marandandónak tartott tünete visszafordítható. Ezek a tünetek nem az agy hanyatlásának jelei, hanem a helytelen táplálkozás, az elszigeteltség, a dehidratáció és más környezeti tényezők mellékhatásai.
A rendszeresen meditáló személyek akár öt-tizenkét évvel is csökkenthetik biológiai életkorukat…. Az öregedést a tudatosságunk irányítja.
DNS-ünk emlékszik minden, bármely emberi lénnyel valaha is megtörtént dologra.
A meditáció fontossága abban rejlik, hogy kiszabadítja az elmét megszokott korlátai közül, és kiterjeszti azt a tudatosság korlátlan állapotába.
Meditáció során az elme alámerül, és csendként tapasztalja meg önmagát, az üdvösség pedig – az intelligenciához hasonlóan – ebben a csendben lakozik.
Ha egyszer már megtapasztaltuk a boldogságot, kialakul a test és az elme közötti kapcsolat.
Ha a DNS, az elme és a test nincs tökéletes összhangban egymással, e három tényező által alkotott kör megtörhet. Az ájurvéda szerint számos betegség akkor alakul ki, amikor ilyen törés jön létre az üdvösségben. Az üdvösség ilyenkor úgymond elfojik a három tényezőt összekötő csatornából, elvetve a sejtek intelligenciáját. A törés kijavításához egy speciális jelet kell küldenünk ebbe a körbe, és ezt a jelet nevezzük őshangnak.
A risik szerint a világ alapvető szintjét különféle hangok alkotják. Mivel e hangok minden egyéb dolognál korábban jöttek létre, őseredeti hangoknak nevezték őket – innen az őshang-technika neve.
Egyetlen hangból még nem jöhet létre az egész univerzum, a risiknek kezdetben azonban csak egyetlen hang, az OM-nak nevezett rezgés állt a rendelkezésére, amely hang az általunk ősrobbanásnak hívott esemény bekövetkezésekor jött létre. Az ÓM egy jelentés nélküli szótag: egyszerűen csak a kozmikus csendet megtörő első hanghullámra utal. Ahogy ez a hullám számtalan kisebb részre bomlott szét, az ÓM különféle alfrekvenciákra vált, amelyek aztán létrehozták univerzumunkban az anyagot és az energiát.
Az ájurvéda arra hív fel bennünket, hogy a betegségek okait a tudatosság egy mélyebb szintjén keressük, mivel itt lelhetünk rá a lehetséges gyógymódokra is.
Mindig is azon a véleményen voltam, hogy ha valaki nagyon komolyan veszi magát, az nagymértékben toxikus hatású az elmére. (Szenvedélybetegségek 136. oldal)
Onnantól kezdve, hogy a televíziókészülékek kezdtek megjelenni az otthonokban, fontos változások vették kezdetüket emberek millióinak életvezetésében. A változások azóta is tartanak egészen napjainkig, csak felgyorsultak….Azok az emberek, akiknek sikerült a tekintetüket egy hétnél tovább távol tartani a képernyőtől, ekkor kezdik el magukat jól érezni új életstílusukban.
Egy kiváló pszichoanalitikus úgy definiálta az unalmat, hogy az „vágyakozás arra, hogy vágyakozzunk”.
A tökéletes egészség ájurvédikus fogalma abból indul ki, hogy a test, az elme és a szellem igazából egy és ugyanaz – éppen ezért akkor vagyunk tökéletesen egészségesek, ha a természetünk testi, szellemi és spirituális oldala eredményesen és összehangoltan működik
A meditáció a kényszeres cselekvés ellenpontja vagy antitézise.
Az orosz regényíró, Fjodor Dosztojevszkij azt állította a tizenkilencedik században, hogy a társadalomnak három különböző dolog átélését kell lehetővé tennie az embereknek, hogy elégedettek legyenek: csodákat, misztériumokat és spirituális útmutatást. És azt is mondta, hogy a társadalom számára sokkal fontosabb, hogy az emberek ezt a három dolgot megélhessék, mint az, hogy kielégítsék testi szükségleteiket.
…extázisra szükségünk van. Ugyanolyan elemi szükségletünk, mint az étel, a víz vagy a levegő.
…a lélek táplálása legalább olyan alapvető létszükséglet, mint az evés.
Lelki életünk közvetlen hatást gyakorol testünk műküdésére, beleértve a metbolizmust (anyagcsere), az emésztést, a légzést és minden más testi működést.
Az alkohol, a kábítószer és a veszélyes szexuális magatartás mind-mind olyan szükségletet elégít ki – miközben alapvetően a testre hat - , amely a lényegét illetően nem igazán fizikai természetű.
Egy történész azt a megállapítást tette, hogy mindössze két, általánosan elterjedt találmány található meg minden kultúrában. Az első ilyen általános civilizációs találmány a kenyér, illetve a tészta valamilyen formájának a kifejlesztése, míg a másik „a természetes fermentáció folyamatának a felfedezése és alkalmazása.
Minden gondolatnak és érzelemnek fizikai jelei jelentkeznek a testünk egészén, nyilvánvaló, hogy az elme és a test igazából egy.
Az alkoholisták néhány százaléka olyan látványos megvilágosodáson megy keresztül, amelyet csak a vallásos megvilágosodáshoz lehet hasonlítani, amikor rájön, hogy valamely felsőbb hatalom kezében van a sorsa. Más szóval: egyfajta eksztázist él át.
Talán magát a betegséget úgy is értelmezhetjük, mint egy arra tett elvetélt kísérletet, hogy az alkoholista eljusson erre a pontra – pokolra szállás, amelynek meg kell előznie a paradicsomi látomást.
A túlzásba vitt ivás igazi gyógyszere a szenvedélyes vallásos hit.
Az egyetlen bármiféle szenvedélybetegségre adható gyógymód úgy érhető el, ha nagyon erős belső spiritualitást élünk át.
A kábítószerezés azoknak a férfiaknak és nőknek válik a szenvedélybetegségévé, akiknek a hétköznap élete hasonlatos a sivatagai vándorláshoz, akik híján vannak minden örömnek és spirituális tápláléknak.
Németországban nem sokkal azután, hogy feltűnt, halállal büntették a dohányzást. Oroszországban a dohányosokra kasztrálás várt, Amerikában pedig még nem is olyan rég, 1909-ben is tíz államban tiltotta törvény a dohányzást.
Saját magán kívül senki más nem tudja önnek megmondani, mennyi „legyen” a súlya, vagy hogy mennyit „kell” ennie. Ezeket csak egyedül ön tudja igazán. Mindössze meg kell hallania, mit mond önnek a testében rejlő bölcsesség.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 118
Tegnapi: 57
Heti: 420
Havi: 1 775
Össz.: 987 183
Látogatottság növelés
Mai: 118
Tegnapi: 57
Heti: 420
Havi: 1 775
Össz.: 987 183
Látogatottság növelés
Oldal: Kvantumgyógyítás 4
VALLÁSOK ÉS EZOTÉRIA - © 2008 - 2024 - spiritizmus.hupont.hu
VALLÁSOK ÉS EZOTÉRIA - © 2008 - 2024 - spiritizmus.hupont.hu