SPIRITIZMUS ÉS A PÉNZ
" A PUSZTA TÉNY, HOGY EMBEREK MILLIÓI OSZTOZNAK UGYANAZOKBAN A BŰNÖKBEN, MÉG NEM VÁLTOZTATJA AZOKAT ERÉNYEKKÉ! "
(ERICH FROMM)
A mai idegbeteg világban egyre több ember keresi az élet nagy kérdéseire a válaszokat. Azt látjuk magunk körül, hogy mindenki rohan. Az embereknek nincs már idejük egymásra. Nem figyelnek a másikra, nem törődnek senkivel csak magukkal. Talán még a közvetlen környezetükkel, vagy már azzal sem. Mindenki a pénzt hajszolja, nagyon sokan párkapcsolati problémákkal küzdenek. Képtelenek megfelelő társat találni önmaguknak. Sokszor halljuk, hogy „normális embert keresek”. De hányszor teszik fel maguknak a kérdést, hogy vajon a másokkal szemben támasztott elvárásaik reálisak-e? Ők maguk megtudnának felelni ezeknek a követelményeknek? Szerintem nem sokszor. És, hogy mit is jelent a normális? Erre most nem térnék ki, mert ezt hosszasan lehetne elemezgetni.
A tény viszont, hogy nagy problémák vannak világunkban. Mindenki szeretne kapni, az viszont, hogy adjunk is valamit nem működik. Nem segítünk egymáson. Mert gondolom ezt is már mindenki hallotta elégszer: „ Én minek segítsek, rajtam ki segít”? Ez aztán meg is oldja a dolgokat. Hangoztatjuk, hogy elegünk van ebből a világból. Az emberekből kiveszett minden részvét. Nincs lelkiismeret, nincs megbánás. Csak a gyűlölet, kapzsiság, rosszindulat.. ( Akinek nem inge…. Mert szerencsére vannak kivételek, de nagyon kevesen) . Ha bemegyünk egy üzletbe vásárolni azt látjuk, hogy az eladó flegma, mogorva. Ha kérdezünk valamit kapásból ráfogja vágni: „NINCS” vagy „ Az van amit a polcon lát”. És persze ezt nem kedvesen. Már nem vitatkozunk, mert nincs kedvünk hozzá. Szegénynek sok a gondja. Persze nekünk is van, de ezt nem mondjuk. Minek pazaroljunk rá felesleges energiát. Mit teszünk? Egy idő után mi is felvesszük ezt a stílust, és már ebben a hangnemben tesszük fel a kérdést. Már nem mondjuk, hogy kérünk, maximum odavágjuk, hogy lesz. Köszönni sem köszönünk, minek úgy sem köszönnek vissza. Ha valakinek mi okozunk sérelmet, nem kérünk bocsánatot, mert arra nem vesszük a fáradtságot, hogy szembenézzünk a hibáinkkal. Inkább a másik embert tesszük felelőssé. Addig vitatkozunk, kiforgatjuk a szavakat, amíg azt nem mondhatjuk, ő a hibás. Mert annyira nehezünkre esik kimondani: „ Ne haragudj”, „Bocsánat tévedtem”. Nem ezt nem. Inkább duzzogunk, hergeljük magunkat, esetleg még aljasul oda is szúrunk, de mindenképpen őt okoljuk mindenért. Ez a mai hozzáállás.
Aki belefárad, elkezd keresni kutatni. Felteszi a kérdéseket, miért vagyok? Mi az élet értelme? Hogy maradhatnék normális egy abnormális világban? Stb…..
És ekkor belebotlik az ezoterikus, spirituális tanításokba amik azt ígérik, hogy van kiút. Lehet nyugodtan élni, sőt az embereket is meglehet változtatni.
Az igazság az, hogy senkit sem lehet megváltoztatni. Ez a folyamat, egy belső átalakulás. Mindenkiben belül megy végbe. Sosem azért, mert Kis Pista azt mondta, így kellene élném. Ettől még nem változott meg senki.
Aztán keresni kezdik az igazságot. Ezek az emberek azt gondolják, elvégeznek egy-két tanfolyamot, és minden más lesz. Csak éppen elfelejtik, ez egy hosszú átalakulás. Nem egy hét, sem kettő. És még ha meg is történik, attól a világ nem lesz jobb. A világ nem változik. És az életünkben a nehézségek sem fognak egy csapásra megszűnni. Sőt talán még több lesz belőlük. Ilyenkor aztán még jobban elkeserednek, még jobban fogják gyűlölni az embereket, és közben nem veszik észre, hogy éppen ők maguk a flegma, mogorva eladók, akik megvilágosodottnak tartják magukat, de a viselkedésük az ellenkezőjét mutatja. A megvilágosodásuk abban mutatkozik meg, hogy elképesztően jól előadják spirituális igazságaikat. És persze ők azok, akik mindent jobban tudnak másoknál. Egy tanfolyam után már szakértőik minden témának. Tudásuk sokszor kimerül, az ezoterikus ömlengésből, ami nem szól másról csak a szeretetről. Ha viszont megkérdeznéd tőlük, hogy egy szóval miképp definiálnák, nem tudnák. De válaszolni sem képesek rá. Hallhatunk hosszú körmondatokat, de azt az egy szót mely mindent elmond, nem tudják. Ez az egy szó pedig a „TÖRŐDÉS”. Ennyi. Felesleges ezt túlbonyolítani. Ha törődünk a másik emberrel, akkor megtettünk mindent. Ha nem törődünk, ha eszünkbe sincs segíteni, semmilyen módon meg sem halljuk, még ha tudunk valamit, de akkor is rávágjuk kapásból NEM, akkor evidens, hogy nem törődünk másokkal.
És itt még egy érdekes jelenségről szeretnék írni. Mindenki azt mondja, borzasztó ez a világ. Az emberek gonoszak. De az is érdekes, hogy mindenki mástól várja a változást. Egymásra mutogatnak ahelyett, hogy egyszer igazán belenéznének abba a tükörbe, és végre meglátnák, ők éppen olyan gonoszok, mogorvák és rosszindulatúak, mint azok akikre mutogatnak. Hát ezt már nincs bátorságuk megtenni. Mindenki rossz, gonosz de ők egy angyalok. Pedig ők is pontosan olyan érzéketlenek, közönyösek, csak magukat nem látják.
Sok olyan emberrel is találkoztam már, akik mindent elolvastak spirituális témákban, az életükbe mégsem tudják ezt kamatoztatni. Igen kedves ezoterikus tanokban elmerülők. Azért van ez így, mert a történet nem arról szól, hogy nem lesznek problémáink, hogy minden egy csettintésre megoldódik, és élünk nagy vidáman, gondtalanul életünk végéig. Mindenki figyelmét elkerüli, hogy a nagy tanítók kihangsúlyozzák, ez egy irdatlan nehéz út. Nagyon sok lemondással jár. Talán erre is oda kéne figyelni. A spirituális fejlődés tehát nem azt jelent, hogy minden rendben lesz, hanem azt, hogy másképp kezdünk reagálni dolgokra mint előtte. Ha tragédia ér bennünket, akkor nem Istent hibáztatjuk, nem a szüleiket, sem az időjárást. A másképp azt jelenti, hogy azt mondjuk, „ ezt vállaltam”. Ez is egy feladat, és mielőtt megszülettem, azt gondoltam képes vagyok rá, hogy meg oldjam és tanuljak belőle. Nem azt mondom, „ hogy lehetek ennyire szerencsétlen”. Nincs is Isten, mert ha lenne ezt nem engedné. Vagy, „ én nem ártok senkinek nekem meg mindenki. Én segítek ahol tudok, nekem senki.
Ehelyett azt mondom: „Köszönöm Istenem , azt amim van. Köszönöm az egészségem, hogy néhány pillanatig boldog lehettem. Azok akiknek segítettem és csalódást okoztak, hát mint tudjuk „ a távolban egy kéz mindig arra vár, hogy lesújtson”. És ezzel akár túl is léphetünk a dolgon. Persze azt is megtehetjük, hogy szembesítjük az illetőt azzal amit tett, vagy nem tett, de ez teljesen felesleges. Szinte majdnem biztos, hogy nem fogja azt mondani, sajnálom Sőt még ő fog vádaskodni, haragudni. Egy biztos, inkább élete végéig tagadni fog, de a tükörbe nem fogja magát megszemlélni. Talán egyszer a halálos ágyán. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne nem tovább cipelni egy újabb karmát. Csak annyit kéne mondani, hibáztam. Ennyit. De ez legyen az ő problémájuk
A spirituális élet mely egy belső átalakuláshoz vezet, ezt jelenti. Másképp látjuk a dolgokat, és másképp éljük meg. Attól a világ olyan marad amilyen. Nem a mi feladatunk megváltoztatni. Nekünk egy dolgunk van, hogy mi magunk megváltozzunk.
És még egy nagyon fontos dolog, amit mindenki szeret elfelejteni. Minden vallás, és minden tanítás azt mondja, halálod után a fejlődésednek megfelelő helyre kerülsz. Legyen ez az Éden, Nirvána vagy Valhalla . A legtöbb tanítás reinkarnációról beszél, és azt hiszem ez az ezoterikus tanok legfontosabb része. Márpedig ez arról szól, hogy tanulsz, tanulsz, tanulsz és újra tanulsz. Mindaddig amíg nem sikerül elérned egy olyan lelki, szellemi, érzelmi minőséget, amikor már nem kell reinkarnálódnod. Ez pedig azt jelenti, problémák, nehézségek, betegségek, lemondások. Nem pedig azt, hogy minden boldogság és vidámság. Aki ezt nem érti, annak felesleges a drága idejét erre pazarolni. Márpedig úgy látom sokan vannak.
A minap egy videót néztem, valami spirituális tanítótól ( nevet nem mondok), aki arról beszélt, hogy kell kérni az égiektől. Mit tegyünk egy normális párkapcsolatért (persze ezt pénzért oktatja, vagy tanácsolja). Elmondta írjuk le nyugodtan, milyen legyen a haja, a szeme, az anyagi helyzet, a természete még a lábméretet is írjuk le . Na és akkor, HA NAGYON AKARJUK MEGKAPJUK. Ha nem akkor nem akartuk eléggé, ezért nem vonzottuk be.
Feltettem magamnak a kérdést? Ez komoly?Ezt tényleg vannak olyan emberek akik elhiszik, esetleg fizetnek is érte? Igen sajnos vannak.
De kérdem én, ezek az emberek tényleg felfogták annak az értelmét, amit az igazi nagy tanítok hangoztatnak? Ezek tényleg hisznek a karmában? Ami világosan kimondja, nem az fog történni, amit be akarsz vonzani, vagy amit meg akarsz magadnak teremteni, hanem az amit a karmikus törvény benyújt, vagy amit a karmikus utad megkövetel. Azt kell megtanulnod. Hiszen nem bulizni jöttél, és az égiek nem kívánság kérő automaták
Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy az elme nagyon sok mindenre képes. Akár gyógyítani is tudjuk magunkat, de pénzt és egyéb anyagi dolgokat bevonzani azt nem. Már csak azért sem, mert az összes tanítás elmondja a napnál világosabban, hogy a tanulás célja a kijutás ebből az anyagi világból. A pénz pedig egy olyan eszköz ami az anyagi világhoz köt. Teljesen feleslegesen futunk köröket, és olvasunk el több ezer könyvet, ha nem látjuk a fától az erdőt. Kérhetünk az angyaloktól pénzt (mert sok tanfolyamon ilyesmiket tanítanak), de ez a legnagyobb ostobaság. Sosem fogunk senkitől pénzt kapni, semmilyen formában. Végül pedig ne felejtsük el, hogy a legnagyobb tanítók tanításai arról szóltak, hogy mondj le róla. Talán emlékeztek Jézusra, vagy Buddhára, aki a királyságáról mondott le.
Tehát kedves megvilágosodást keresők, az első és leglényegesebb dolog amit meg kéne érteni, hogy ez az út a lemondásról szól. Az első helyen pedig a pénz áll. Mert minél inkább kötődsz hozzá, annál inkább az anyagi világ foglya vagy. Ha pedig olyan tanítóval találkozunk aki erről beszélne, de közben ötvenezret elkér egy hétvégi tanfolyamra, azt messze kerüljük el. Hiteltelen,.Mégpedig azért, mert ő maga sem értett az egészből egy árva szót sem, ezért esélytelen, hogy bármilyen hasznos információval szolgálhatna nekünk. Persze nem azt akarom mondani, hogy semmit ne kérjen, ez butaság. Senkitől nem várhatjuk, hogy ingyen az idejét, energiáját, tudását nekünk adja. Azt mondom ésszel keressünk tanítót, és messze kerüljük el azt, aki azt állítja, ő megmutatja, hogy kell pénzt, boldogságot kérni, szerezni spirituális energiák vagy erők által.